Recap After Use

How did I end up here?

Társak a futáshoz

2007. augusztus 15. 22:25 - barzoj

Mivel már évek óta nem rekortán van a talpam alatt, vásárra viszem az amúgyis reszketeg térdeimet. Ebcsont beforr! Sovány vígasz. De most ,hogy már nincsen se szintidő se edző, szabad a zene. És hol máshol mint itthon Csepelen. Bár nem vadregényes, nincs is homokos tengerpartja, innen még látható az ég s a csillagok, laknak itt hatalmas fák és csendesek az utcák. Újra futok esténként.

Sokmindent lehet látni ha az emberlánya inkább az idegen útvonalat választja a régmegszokott Guszevkör helyett. Mintahogy én ma egy étterem teraszába botlottam az éles jobbkanyar után. Na semmi pánik, sötét van én meg alulöltözött. De nincs szégyenérzet ha közben Eugene Hütz kántál a füledbe. Egyik társam a futáshoz : Gogol Bordello.

A megszokott helyre persze mindig el kell zarándokolni : a régi iskola, a hátsó kert és az osztály ablaka ahol az álmaim születtek. Ha a kirándulás a futásról szól, az edzésről és az izzadásról, fontos , hogy robbanó és gyors zenét vigyek magammal, mert különben leállnék bámészkodni. Idáig a The Libertines kísért, mondván hogy bárhová eltudnak vinni.

Az utcavégéig is el kellett futni,végig az ovi mellett, hogy legalább csak az illatát érezhessem a Duna ezen ágának. A fák itt felnyúlnak az égig és visszahajolnak a földre jóestét kívánni, nem tudsz eléggé lehajnolni : mind beleszagol a hajadba. A kerítés mentén futva , összemosódnak a gerendák , ezt nem elég látni, érezni kell! Jó ha kinyújtod a kezed , hogy végig szaladjon a fokokon . Egy Hillsong dal kellően elringatott és nem éreztem fáradságot.

Végül az ismerős úton haza , márcsak levezető lassabb futás, mindenképp folyamatosan és mindenképp figyelmesen. Ez az az út ami nyolcéven át minden hétköznap délután hazavezetett. A régi házak, száz színűek, mindegyik örzőjét ismerem. A pénteki hazaút varázsát, és a tempó tartását elősegítő egészséges My Chemical nóta a tinédzserek félelmeiről, ez szólt nekem az otthonig.

Mindent elhagyván csak a zene szólt hozzám, a folydogáló sós víz és a pára mind messze vitték a súlyos gondolatokat. Jó futni, jól eső fáradtságot érezni a medencémben és gondolatmentességet az éjszakában. Ez a környék igazi, tényleg körülvesz. És jó itt élni! Minden rossz pólusával együtt. Mindegy.

Surranó macskák , telefonfülkékben laknak. A kotyogó nénik fehér pudlikkal a kertben, és a hatalmas abrúzói juhászok a salak mellett a kisháznál. A nyolcévesen belémköltözött életérzést őrzik. nekem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://barzojblogol.blog.hu/api/trackback/id/tr756437001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása