Itt az ideje a világ hasznának belőlem!

A legközelebbi csalódás után, majd amikor újra üressé válik a világom eképp számolok le a fájdalommal: mentős leszek! Kinéztem egy képzést Pécsen ahol amúgyis van két mentőállomás , ha összekötöm a kettőt pompásan kifizetik nekem, tanulok majd és mentek. Hazárdírozó és hülye természetem műve ,hogy függővé teszem a külvilágtól , de így legalább nem kell túl nagy szélviharra számítani és nem is olyan drasztikus mint a zárdába vonulás!

A másik gondolat szál meg az a rögeszme ami üldöz amióta EÜt tanultam és elolvastam két mentős blogját is. A milyen lennék érzés, a mit bírnék ki kérdés, a vajon hősnek születtem-e teoria! Hm, én vagyok az ápoló túlbecsülő, ha már más nem is. Vicces mert még oktatás keretében sem voltam mentőautóban, betegként meg kórházban se nagyon. Khm. Végülis egy-két évbe nem halok bele, mellékállásként hozna is vmit a konyhára, és az egyetem is megmardna, nem utolsó sorban pedig nem maradna időm felesleges dolgokat csinálni, aminek persze nem örülök az az ,hogy kevesebbet járnék haza, dehh valamit valamiért.

Hát idevezetett az a sok film-nézés! Nézzünk valóságot, csináljunk valóságot. Kikövezendő lelkületem építésében ezek az idők lesznek a piramiskövek. Nagy előrelépés. Még nem. De majd. Nem túl sokára.