And I will stroll the merry way
And jump the hedges first
And I will drink the clear
Clean water for to quench my thirst
And I shall watch the ferry-boats
And theyll get high
On a bluer ocean
Against tomorrows sky
And I will never grow so old again
And I will walk and talk
In gardens all wet with rain
Oh sweet thing, sweet thing
My, my, my, my, my sweet thing
And I shall drive my chariot
Down your streets and cry
hey, its me, Im dynamite
And I dont know why
And you shall take me strongly
In your arms again
And I will not remember
That I even felt the pain.
We shall walk and talk
In gardens all misty and wet with rain
And I will never, never, never
Grow so old again.
Oh sweet thing, sweet thing
My, my, my, my, my sweet thing
And I will raise my hand up
Into the night time sky
And count the stars
Thats shining in your eye
Just to dig it all an not to wonder
Thats just fine
And Ill be satisfied
Not to read in between the lines
And I will walk and talk
In gardens all wet with rain
And I will never, ever, ever, ever
Grow so old again.
Oh sweet thing, sweet thing
Sugar-baby with your champagne eyes
And your saint-like smile....
Már régóta gondolkodom a megfelelő kiplakátolandó dalszövegen. Végül az örök kedvenc győzött, persze nem egyértelmű fölénnyel. Kate Nash Nicest Thing (mennyi dolog) dala lett volna a következő , de már annyira egyértelmű lennék , hogy az gusztustalan. És úgy de úgy utálom , hogy megint ott vagyok ahol a part szakad, csak épp több vagyok két évvel. És fáradtabb. Nagyon fáradt vagyok, és nagyon unom. Ez az igazság. És fáradt vagyok helyrehozni, vagy bármit is tenni , hogy ne ugyanabban a mederben folyjon az egész mint az előzőek. És nem akarom elfogadni , hogy nekem ez a karmám, és el akarom hinni , hogy nem nekem kell gályáznom. És jó nagyon jó , hogy nem vagyok dalszöveg író mert már nagyon rég megírtam volna Kate Nash dalát, hogy utána átlag másfél évente felidézzem. Az elsőhöz tisztán volt erőm. Mára elfogyott.És nem tudok egyről a kettőre lépni, nem tudom elkezdeni a várakozólistás dolgaimat mert rostokoll az egész, és ha megsürgetném, kimondatnám satöbbi...nem! ezt a részét utálom a legjobban, és valószínüleg ez mérgezne a legjobban.
Inkább a Van Morrison, inkább az új kontinensek, a ki nem mondott dolgok, az örökös védekezés és a múlt gyászolása.
Vagy semlegesen. Coldplay - Parachutes. Pécsen mindig erre alszom. És amikor ezt hallgattuk nagyon jól aludtunk , keveset de jól, soha jobban. Mennyire mérges volt, hogy utána én inkább Laborgyakorlatra mentem, és az ébredésre sem hagytam elég időt.És tényleg, ez baromi semleges, basszus már megint belenyúltam.
Nem jó visszakanyarodni, nem is kerülhetem el, talán mégiscsak Nashnek lesz igaza. Ezek a periódusaim. Szánalom. Pedig isteni teát főzök...
