Még a végén be kell ismernem , hogy megint elfogult lettem. Ez egy felsőbb fázis, a megnevezés után következik. Beszűkülés. Rákoncentrálás. Hadjárat a naivitás ellen, a munició mégis a tündérmese. Hehh nem javulok!

Gyakorta teszek ám rossz lóra. Ki kell deríteni, ez esetben miről van szó, hogy aztán időben messzebb és máshol ismét elkezdjek hazárdírozni. Mert ugye egyszer csak bejön.Minden trükk abban leledzik , hogy mennyit teszek fel az Egy Lapra. Én az a mindent odaadós fajta vagyok, mert ilyen vagyok nah, sokadik kromoszómahiba. Vagy épp később kialakult degeneráció. Wanda mondotta mindig: érdemes több lábon állni. Én már repülök (valahol a realitás és a józan eszem határa között).

Nem élhetek krízishelyzetek nélkül. Jól kieszközlöm a hülyeséget, ami valószínüleg majd délre ösztönöz, mert hát ez az én formám.De aztán végig kell játszani, pimaszul akár! Felismerjük a humort, és előbb utóbb röhögünk rajta :) hál' Istennek ez is az én formám...