Nincs itthon csokitojás/nyuszi...

POLGÁRMESTER

(kezében rengeteg gépelt lap, láthatóan vannak nem odaillő lapok,más színűek, méretűek - időnként bele is keveredik, hogy éppen mit olvas)A szív. Köveski János, sokak „Kavicsa", ahogy hívták, akik szerették őt, nincs többé. (lapoz,vizalapoz) Mármint azok vannak, akik szerették, ő nincs. Közösségünk egyik éltetőrugója, mely,vagy kiaki, hiszen személy, részt vett a sportnapok szervezésében és a... (lapoz, semmi, folytatja).Feladatát mindig örömmel végezte, vagy valamennyi pénzért, kiegészítésül amellé, amit kapott a... de ki ne botlott volna mi mindannyian.

GABEN:Gyurmagyerek.

RÓKA:Mi van?

GABEN:Gyurmagyerek, elkéstünk...

RÓKA:Mer' vigyázok magamra? Mer' nem vagyok dagadt?

GABEN:Gyurmagyerek.

LALI:Kussoljatok már, temetésen vagyunk.

POLGÁRMESTER:Rongyok alatt is doboghat nemes szív, királyi köntös is takarhat rút szívet.(szeme megakad Jolin és Oszin, Joli kicsit titokban odamosolyog, a polgármester odabólint)Kevés asszony élt s él,kinek annyira tiszta lett volna élete, mint neki...(észbe kap gyorsan korrigál) Aki így még kiemelkedőbb..., mivel nem volt asszony.Laliéknak nem kell sok a röhögéshez. Itt hátul, a tömeg mögött, a közelükben a rezesbanda készülődik, trombita, pozan, klarinét, dob. A gyászolóktól elfordulva próbálnak kicsit, tompa hangon „fújják be" magukat.

GABEN:Ez hülye!

CINGÁR:Gyerekek, a kegyelet...

POLGÁRMESTER:(papírokat rendezgeti)Elgurult Kavics ő... Hulló kő, mely a semmibe hullt. Mert a sors így akarta... Nehéz elfogadnunk.De elfogadjuk. Megrendülten tesszük, összetörten állunk e különös napon e kivételes koporsó előtt és... (kinéz a koporsóra, aztán nem talál vissza a szövegébe) ... elfogajuk. Szív! Ki hitte volna, hogy egyszer egy metero... mereto... ménkű csap le szeretett községünk egy megbecsült polgárára, és éppen most...

Sanyi ijedten néz fölfelé, szája tátva, mintha félne, hogy valami ráesik.

SANYI:Főnök...42

LALI:Nyugi, nem.

SANYI:De biztos?

CINGÁR:Gyerekek, kegyelet.

POLGÁRMESTER:Amikor ez a település, melynek lakója volt... Ilyen szépen fejlődik. Az iskola kifestve... Van két új óvó néni... (két csinos lány biccent, polgármester visszabiccent, aztán megigazítja a nadrágját,Lali is keresi szemével az óvó néniket) és az öregek otthonában meg épült egy új modern mellékhelyiség. (egy öregember tapsol, aztán abbahagyja)

CSOKI:Eddig tök jó temetés (behúzza a hasát) Jó leszek így, Lalikám? Anyám megnézi a tévébe'.Lali megpillantja Oszit és Jolit, amint szerelmesen, összebújva állnak, mint két galamb. Joli integet, Oszi némán artikulálja: PA-LA-CSIN-TA... Lali elvigyorodik, visszainteget.

GABEN:Mi van?

LALI:Ámor nyala betalált...

POLGÁRMESTER:(közben folytatja) Bár az elhunyt nem tartozott egyik felekezethez sem, én mégis idézném a (olvasni kezd egy kis papírt), hogy ahogyan a testámentum tanítja:„Mikor érezte, hogy közelg az utolsó óra, a nábonai Rádé elméne az kufárhoz és mikor elvevé tőle a tömjént, mondá néki: tedd mellé a marhát, mirhát... (nem érti, mit olvas) vissza a tömjént és az ajándék cédét..."

A polgármester elhallgat, mindenki vár, a papírt forgatja, aztán rájön, hogy egy csomót már elejtett, lehajol, a földön rendezget. Az útról behallatszik a jégkrémes kocsi szignálja. Néhány gyerek fészkelődni kezd.

CSOKI:(Lalinak, vigyorogva) Haljak meg, engem néz... (felnéz) Elnézést... (Lalihoz)

LALI:Ki?

CSOKI:Tuti, hogy bejövök neki! Az előbb jól megnéztem, azóta csak a földet stíröli.

LALI:(elege van a hülyékből)Ott a koporsó, te barom.

A további vitának az veszi elejét, hogy megszólalnak a harangok. Amíg szólnak, Sanyi ide-oda dülöngél a bim-bamra. A gyerekek eltűntek a szülők mellől. A harangok elhallgatnak, Sanyi tovább dülöngél. Lali rászól.

LALI:43 Sanyika... Vége.

SANYI:(abbahagyja) Ja...

LALI:Inkább játsszál a kamerával...

POLGÁRMESTER:(közben folytatja)A búcsú fájdalom, a fájdalom pedig... (zavart) Hol békesség ott nyugalom, hol nyugalom ottcsalád... (valaki pisszeg)

VALAKI:(némán):Nem volt senkije...

POLGÁRMESTER:...és lépések a család nélküli teljes élet felé. Polgármesterként nekem is fontos voltál, mint minden kedves polgárunk, ki elmegy közülünk innen el. Hiányzol majd, Kavics!Csoki éppen elfordul, egy kis laposból meghúz valami töményet.

LALI:(visszabiccent, rászól az iszogató Csokira) Hülye vagy? Itt???

CSOKI:(magyarázkodva) Az élet megy tovább, Lalikám. Úgyse néz ide senki,mindenki ezt a faszt figyeli. Kavics is azt akarná, hogy igyak.

A gyerekek ismét ott állnak szüleik mellett. Valamennyien jégkrémet esznek. Lali meglátja az elsőrész süketnéma menyasszonyát, aki szintén ott van a temetésen. A lány aranyosan biccent.

LALI:(süketnéma menyasszonynak)Szia... (mondana valamit, de nem tud) Szia...

CSOKI:Mi van? Hé, engem nézett!!!

LALI:Engem nézett.

CSOKI:(látja, hogy a lány tényleg Lali felé néz) Hát akkor meg nehogy má' ne igyak, bazmeg...

POLGÁRMESTER:Hiányzol utcádból, hol új fogászat épült és portádról, mely immár belterület és ezáltal sokkal többet ér. És te is többet értél nekünk, míg éltél, mert még csak félig festetted ki az óvodát...(majdnem meghajol, de végül csak int a zenekar felé) Nagy mozgolódás támad, mindenki egy irányba néz. Laliék is. Megszólal a zenekar.

CINGI:44(észbe kap, rohanni kezd) Hűűűűű...

Odarohan a zenekarhoz, a tagok megrovóan néznek rá, Cingi beáll a helyére, a zenekarvezető felemeli a botját, és elindul a menet. Leemelik a koporsót a ravatalról - hosszúságra ésszélességre átlagos, de kb 10 centi magas. Chopin Gyászindulóját fújják.

Mindenki elindul a kiásott sír felé.

Éjjel fél1kor mi mást is tehetnék, mint hogy nyöszörögjek? Persze felmerül az alvás lehetősége is ,de azt már kilőttem az előző tizenkettedik óránál (magyarán délben). Hazajöttem ,hogy visszaálljon a biológia órám,deh az már rég megszökött és nem áll vissza sehova. Tiltakozik! Meg én is. Csak én még nem tudom mi ellen (kristálytisztánegészenpontosan). Nem békülök ki! Nyomorult érzés.

Elvágyódásszintű hangulat. Nem Pécsre,nem sivatagba, nem bicajra nem nem nem nem! Nem született olyan hely a világra ami most megfelelő lenne nekem. Mindent tönkre teszek magam körül, kezdtem a kuplunggal...a többi már bent zajlott. Türelmetlenség. Elfogytak az igenek, pont mire hazaértem! Pedig nem nekik tartogattam a baromságaimat. De hamár így esett, hadd tombolja ki magát. Leszek majd hamukupac ha vége.

Ideje pihenni, hátha  maradt még a szemhéjam mögött valami vígasztaló. Hátha  tudják a neuronok ,hogy  mi kell nekem. Talán akad még valaki a soha nem látott végtelen mezőn, valaki aki nem csak a kérdéseket ismeri, valaki aki még nálam is jobban tudja mikor kell okosnak lenni. Talán ott van még a hely ami tűri ha rá hanyatlok, ha méltatlankodom is: ott elbírnak! A redőnyt szorosan leengedtem, ezért kell holnap tízig aludnom...sok idő kell ,hogy megtaláljam! nagyon sok...

milliódolláros fintor ül az arcomon

Tízperc és volán mögé szállok...vicci lesz tekintve ,hogy fél2ig telefonáltam tegnap/ma...bár a telefonálás önmagában nem megerőltető tevékenység hát nem is alvásnak minősíthető ergo most túl laposakat pislogok...de nem bánom, nem is értem :) fotoshoptól eljutni a spontánöngyulladásig majd dízniig (disney)...na igen. tartalmas volt:)

Aztán, tegnap történt még ,hogy találkoztam Adriennel, aztán elmentük a csepelművekbe és ott készült az a mű  amit mindjárt beteszek és aminek végleges formáját köszönhetjük a tegnapi telefonbeszélgetésnek (köszi)...

Keresek egy pár tiszta zoknit aztán kicsattogok mertszerintem oktató már itt van...kap egy túrórudit amiért ilyen rendes volt és házhoz jött:)

A bulik idejének vége...báár biztos ér még kellemes meglepetés, tagadhatatlan ,hogy a hurok egyre szorul és piálásból/dorbézolásból nem lehet megélni. Kétnapja nagynénémmel beszélgettem, ő Kanadában én itthon, ő lakást vásárolt/költözik én meg csak porosodom. Tanácsa így szólt: ne érdekeljen apád anyád vagy bárki mit mond, te csak koncentrálj a céljaidra, az álmok valóra válnak...bár közhely,  rádobbant a szívem,mert ez most nekem szólt! Minden adott, fejben minden kész, már csak végig kell élni.

(vállatvon) csak ennyi...

Kártyavár...széthullik...életem tartóoszlopai és szerkezete....ugyanaz.

Mégiscsak volt dolog amitől rettegtem (jobban mint bármi mástól) és most eljönni látszik. Mihez kezdjek? az Április 26 nekem gyásznap. Ha hihetünk a mának : minden elromlik. nekem már nincs más vígaszom. Behanyatlok az ágyba és hasonfekve maradok ameddig csak lehet, ameddig elhalkul a dögkeselyűk károgása,ameddig végleg bealkonyul. Reményeink lombtalanodása, hát ezt nem akartam. Pedig el akartam hinni ,hogy sikerülhet és el is hittem. És még mindig van valami lehetősége,de halványan és messze...

mi lesz így? .... nekem végem van, végem mint a botnak...