Ez sajnos így van, így volt és így is lesz mikor majd hamvaimmal együtt borul sötétségbe ez a kényeskegyetlen világ. Mióta elment Gyönyörűségem , egyre gyakrabban kapom magam azon , mindegy ki jön ki megy - ezt gondolom. Sajnálatos. Mostkicsit beittam. Szívderítően nagyszerű este volt.

Dorcival újra 17évesnek érezhettük magunkat, a pici gimisek körében. 30y koncerten voltunk. A zenekar akit elsőként hallottam itt Pécsen, mikor Zsanett a szárnyai alá véve sátorba cipelt mulatni. Minden keserűséget kitáncoltam magamból. Mindent. Ugyanolyan lendülettel végig is gondoltam, kik azok akiknek itt kéne lenniük. Legalább egyetlenen... sokan voltak. Le kell szűkíteni.

És még megtanultam olvasni egy olyan órát ami mindent megmutat,csak az időt nem. Mivel nem volt nálam varázsbab, nem tudtam magammal hozni, deh az óra és kedves gazdája örökre kötődni fog ehhez az estéhez, melyet felírunk a szép esték listájára: az estéké melyek feldtetve boldogítanak, melyeken mindegy mit teszek és hogyan, annak úgy sem lesz következménye. Mivel már úgytűnik sosem jön méltó az októberem emlékéhez, nem is erőltetem tovább. Kétségkívül hiányozni fognak az éjszakai hívások, a spontán ivások és az alkonyattól pirkadatig való mászkálások, egyszerűen nincs mit tenni! Talán sosem lesz még egy olyan éjszaka mint azok, talán sosem fog végre kettőnkről szólni. Épp hogy megtanultam értékelni, épp ,hogy megtanultam azt érezni: ez mindíg így lesz, azonnal el kell veszíteni/szakítani/porba hullatni. Így is van és félő ,hogy így is lesz. Épp csak addig amég nem jön valami más különlegesség ami elmúltával majd hasonlóképpen válik sirathatóvá.

Szeretek ölelve lenni, ez a baj forrása--- mindennek.

Szomorú : elég volt tizenkilenc év ahhoz ,hogy kiismerjem a periódusaimat (nem ciklus, de lehetne). Nincs meglepetés, ugyan az az állapot mint ami két hónapja volt és négyhónapja . Hát . Már azt is tudom mi vár rám, pillanatnyilag nem boldogít. Mert most mindenki olyan idegen, megint . Szomorú, végtelenül szomorú. Már a társasági élet sem vígasztal. most semmi képp nem. Mufurc lettem.

Egyébiránt öreg vagyok már a tömegmegosztottságot kutató telefonhívásokhoz, a bizonytalan érzelmiviszonyokhoz,a két copfhoz és a sültkrumplihoz (de ezt megtartom). Valamint rövidebb lettem egy étkezéssel ,de tőle már nem fogadok el ételt,magyarázatot,bocsikérést,akármit.

Kaukázusikefír nem terem a sivatagban, én mégis ezt szürcsölöm. morog morog. 15:15 én most nem kívánok semmit! Nah Pászka még, Bible, és vitaberekeszt

Első buliszárnypróbálgatások...lesz ez jobb is. Egy kiadós hajnali beszélgetés után, negyedszerre döbbentem rá: most akkor újra alapon vagyok...most akkor letettem. most akkor most van,homok és napsütés. a legbiztonságosabb hely a világon: az én sivatagom. Csajsziékkal röhögtünk az ananászevés és a szexelés közti összefüggésen, röhögtünk még máson is...így is kell! Hidegvan odakint, logika lesz holnap (alvásután),és még haza, mert itthon takarítanom kell.

Szobatás már megint orgonát szüretelt...olyan jó illat van. nyugodalmas szépjóéjszakát...

Tegnap ma foyltatódott a Grace klinika Zsuzsi albijában, az átkötözéssel. Elől minden simán ment, háton viszont kissé ragaszkodónak bizonyult a géz. Ennek kórház lett a vége. De nem lenne szerda ha nem lenne mindenki ilyen kedves! A Honvéd kórházban kötöttünk ki ,kicsi Zsuzsi barátnőmmel. Nem kellett vizitdíj, kiszedték belőlem és még póttapaszt is kaptam ajándékba! Ezúton is szeretném megköszönni annak a kedves nővérnek aki soronkívül fogadott és nagyon nagy gonddal ellátott. Ő ma a naphőse.

Most albi aztán suli aztán ködkép...de elképzlehető hogy koncert,vagy az animáé, vagy a kiscsillagé, vagy csak az enyém itthon szobatással. minden kiderül vagy mindenki derül.

Ma inkább az otthonmaradást választom, melegszendvicsekkel, Zsuzsival és velük...

Sovány vígasz, néhány száz kilométer és kivetítik, mára épp digitális. nincs is hossza,  a mágnest felváltotta a pixel, a vígasz pedig sovány maradt.

Május negyedike. Mit is mondhatnék? Tegnap vonatút...végképp semmihozzáfűzni valóm. Egyes kocsikban kék a vécé és zuhanyzó van a tetején. Halálra rémít.Ebből átfűzve holnap tíztől hálózatikommunikáció, talán az utolsó, talán rávilágít az a mamlasz, hogy mikor zházunk és legfőképp miből.

Roggyant tetőszerkezet, ez valami förtelem. Antibiotikum? juteszembe biotikum - biosz minorra jelentkeztem, egy bölcsész a ttkn: apád anyád idejöjjön :D Balázs büszke lenne rám...lesz is ha majd olvassa.

Fél tizenegy. Itt ma már csak alvás lesz. És hnegyedórás zuhany, meg Holdtündér. pfff...ezt a morgást. nem én, én aztán nem.