az előző bejegyzés elszállt. fuuuuuck!

Tegnap éjszaka a Velenceitavon voltunk. jó volt. nagyon.

Sokszor elhangzott mostanában : mióta Pécsen (is) vagyok tíz évet öregedtem... és tényleg! Ami történt lazán és lötyögősen elfért volna tíz évben, ehelyett beöntést kaptam tízhónapban. Kétlaki lettem. Nézzük az elejétől...

Szeptemberi kihelyezésemtől kezdődött a nagy rávilágítás... a kozmosz vagy a nem tudommi szépen lassan (iagzából rohadt gyorsan) beizzította az összes reflektoromat ,hogy teljes világában lássam aaaa....világot. Tetszik nem tetszik, sajnos igaz. Hogy ne a szerelmi életemről (a rapszódikus szerelmi életemről) ömlengjek ezért azt gyorsan lerendezem most!Szeptember őt elhagytam, Október jó-nagyonjó, November szar, December háromszögű, Január szar, Február komikus, Március irónikus, Április átverés, Május - kurva tavasz, Június - ez már nyár, én meg túl vagyok a Vörös tengeren.

Karrier szempontjából elég szívás dolog ez az egyetem, a tudást már megszerezted most jött el a vérgyűjtés ideje...hogy legyen elég amikor majd ölre mész az ennél nagyobb betűsben. Fáj beismerni de itt már nem minden múlik a betűkön, ráadásul a bétékán a számok nem is jönnek ki az öltözőből. Marad a kapcsolatépítés és az elvadulás , hogy aztán a véleményed átformálódhasson és beállj a sorba...ha eddig nem, most aztán kerékBA törnek...ha mégsem, akkor valóban erre a világra kellett születnem.

Kapcsolatom a várossal és az egyetemmel eléggé egyoldalú... Én szeretem a JAnust, ő viszont gyűlöl...nincs koli,nincs laktám,nincs gólyapénz, kevés ösztöndíj. van viszont eltűnt vizsga, kegyetlen ponthatárok,igazságtalan felmérés,és mindig mindig olyan helyzetek amikből kiderül : engem nem csak a jóérzés de a szerencse is elhagyott...

De még mielőtt depresszív lennék azért visszaidéznék egykettő szép emléket is, melyek megmaradnak...meg kell maradniuk

Szeretem azt az utcát ami a Csészényi tértől vezet lefelé az Árkádhoz és még tovább a Vásárcsarnokhoz, szerettem azt akkor este , mindahányszor vele mentem. Aztán jó volt az a rakat csütörtöki buli, csak azért hogy összefolyjon a péntek reggellel. A gólyabál is jó volt, még úgyis ,hogy stoppolnunk kellett...aztán meg nekem futni a Csészényiig...

Az egész második szemeszter egy merő kérdőjel mégpedig a legjobb értelemben. Imádtam az új albit a kilátást és Tást.A zenénket a netet meg a rengeteg pizzát...az utat a PTEhez és a sok növényt...a rengeteg filmet és az egész albihangulatot...köszi Uránváros.

Tegnap kiköltöztem...most jó darabig nem vár rám nagy út. Egyet kivéve, holnapután még lesz egy nagy UVm, sikerülnie kell mert ha nem, akkor az évem grafikongörbéjénekjobbcsüke vége lefelé fog konyulni...és mert most télleg sikerült nyakonragadnom a lelkületem rebellis felét...neki most katatónia. Péntek hajnal,aztán péntek dél - valahol ott elvágjág a szalagot és fehér a kép.vászon.nyár. már csak kettő ilyen, és teljes  a köd

kor: kb.200 év,súly:80 tonna,érték : felbecsülhetetlen

Északon élnek örökké az óriások.

A legszebb bálnák, nincsenek bőrkeményedéseik vagy kagyló családok a szájuk körül, csak sötétkékek, vannak fehér foltjaik és örökké mosolyognak. Most felvetődik a kérdés : örökké élnek?

A grönlandi bálna az egyik legkutatottabb élő bálnafaj , mégis olyan keveset tudunk róla. Az inuitok legendáiban fellelhető információk eddig annyira valószínütlennek tűntek...eddig.

A természetben megfigyelt bálnákon sosem találtak az öregedésre utaló jeleket, nem ismerik a szokásaikat, a meglévő ismeretanyagok kilencven százaléka a bálnatetemek vizsgálásából származik. (Az inuitok vadásznak rájuk, az évi megengedett mennyiségük : negyven példány).

A lényeg ,hogy kaliforniában egy szakember a bálnák szemében lévő apró kődarabka segítségével megtudja állapítani a korukat (ez a kődarabka elvileg minden emlősben megtalálható, réteges akár a hagyma és évgyűrűknek tekinthető részei vannak). Az eddig megvizsgált legöregebb bálna 211 éves volt. Mondanom sem kell , hogy vele sem az öregedés végzett...

Ami még meghökkentőbb: 1993ban olyan bálnatetemre bukkantak aminek a bőrébe egy pattintott kő lándzsahegy volt befúródva. Olyan amilyet már nem használnak sok sok sok éve. Olyan amilyet legutoljára feltehetőleg őseink használtak talán a paleolitikumban.

Ma körülbelül tízezer példány él az Északi tengerben, a tudósok nem rég megpróbáltak rádióadokat biggyeszteni rájuk és azokkal követni az útjukat, de háromnap után a rádiók elhallgattak...

Nincs még egy olyan titok ami ennyire érdekelne mint az övék. Hova mennek? Miket láttak? Miért eszik a tápláléklánc legalján lévő élőlényeket ők akik a lánc csúcsán vannak? Miért engedik magukat levadászni? És miért nem öregednek meg soha?

A leggyönyörűbb dolog a Földön a cet!