Sokszor elhangzott mostanában : mióta Pécsen (is) vagyok tíz évet öregedtem... és tényleg! Ami történt lazán és lötyögősen elfért volna tíz évben, ehelyett beöntést kaptam tízhónapban. Kétlaki lettem. Nézzük az elejétől...
Szeptemberi kihelyezésemtől kezdődött a nagy rávilágítás... a kozmosz vagy a nem tudommi szépen lassan (iagzából rohadt gyorsan) beizzította az összes reflektoromat ,hogy teljes világában lássam aaaa....világot. Tetszik nem tetszik, sajnos igaz. Hogy ne a szerelmi életemről (a rapszódikus szerelmi életemről) ömlengjek ezért azt gyorsan lerendezem most!Szeptember őt elhagytam, Október jó-nagyonjó, November szar, December háromszögű, Január szar, Február komikus, Március irónikus, Április átverés, Május - kurva tavasz, Június - ez már nyár, én meg túl vagyok a Vörös tengeren.
Karrier szempontjából elég szívás dolog ez az egyetem, a tudást már megszerezted most jött el a vérgyűjtés ideje...hogy legyen elég amikor majd ölre mész az ennél nagyobb betűsben. Fáj beismerni de itt már nem minden múlik a betűkön, ráadásul a bétékán a számok nem is jönnek ki az öltözőből. Marad a kapcsolatépítés és az elvadulás , hogy aztán a véleményed átformálódhasson és beállj a sorba...ha eddig nem, most aztán kerékBA törnek...ha mégsem, akkor valóban erre a világra kellett születnem.
Kapcsolatom a várossal és az egyetemmel eléggé egyoldalú... Én szeretem a JAnust, ő viszont gyűlöl...nincs koli,nincs laktám,nincs gólyapénz, kevés ösztöndíj. van viszont eltűnt vizsga, kegyetlen ponthatárok,igazságtalan felmérés,és mindig mindig olyan helyzetek amikből kiderül : engem nem csak a jóérzés de a szerencse is elhagyott...
De még mielőtt depresszív lennék azért visszaidéznék egykettő szép emléket is, melyek megmaradnak...meg kell maradniuk
Szeretem azt az utcát ami a Csészényi tértől vezet lefelé az Árkádhoz és még tovább a Vásárcsarnokhoz, szerettem azt akkor este , mindahányszor vele mentem. Aztán jó volt az a rakat csütörtöki buli, csak azért hogy összefolyjon a péntek reggellel. A gólyabál is jó volt, még úgyis ,hogy stoppolnunk kellett...aztán meg nekem futni a Csészényiig...
Az egész második szemeszter egy merő kérdőjel mégpedig a legjobb értelemben. Imádtam az új albit a kilátást és Tást.A zenénket a netet meg a rengeteg pizzát...az utat a PTEhez és a sok növényt...a rengeteg filmet és az egész albihangulatot...köszi Uránváros.
Tegnap kiköltöztem...most jó darabig nem vár rám nagy út. Egyet kivéve, holnapután még lesz egy nagy UVm, sikerülnie kell mert ha nem, akkor az évem grafikongörbéjénekjobbcsüke vége lefelé fog konyulni...és mert most télleg sikerült nyakonragadnom a lelkületem rebellis felét...neki most katatónia. Péntek hajnal,aztán péntek dél - valahol ott elvágjág a szalagot és fehér a kép.vászon.nyár. már csak kettő ilyen, és teljes a köd
