Idézz Mackótestvérből!- Hát jóh: "Repül az léptem, oly vígan száll,
Ilyen jókedvem sem volt már rég
Csupa napfény a táj, csupa boldogság
Még a lában is táncolva lép"

Elmúlt a morgás, igazából már tegnap... Tóalmás...na ez mindent megmagyaráz! Rég nem nevettem már annyit, kint a kastély parkban Erikáékkal, és ne nézz hülyének de jártam Narniában, mindjárt be is bizonyítom, majd eggyel fentebb lesz:) 

Ma kutyimmal dzsungeleztünk, Dunáig széltében hosszában oda és vissza, végrevégre újra nyeregben (bár csak a bicijében)... Aztán dedó itthon anyuval (Herkules), hát így ni...

na hozom már a KÉPET:)

Műzlimániás diktátori jellem

Csak ,hogy végképp ne kelljen ragaszkodni, költöző madár leszek! Háromhónapra most épp biztos a helyem, de utána tervezem megalakítani az álom albit! Legalább ez leköt. Lassan túl vagyok azon is ,hogy a nagyszerű barátságokat sirassam. Mindegyik hasonló képpen lett elcseszve, hogy juthattunk idáig?

Nincs mit tenni. Ki kell nőni belőle és meggyőződni,hogy Pécs nagyobb mint hinném. Nincs sok szoros kötelék, lennék hát én is polyva? Példának okáért az általam kikiáltott Polyva Kisasszony már meg is állapodott. Ideje magamat látni az ítéleteimben. Nem kell ellenségeskedni, én nem fogom őket kerülgetni-lesz ami lesz. Februártól bevackolok, közel a Tüzér utcához...

Sziládi János: Epizódok egy kétemeletes ház hétköznapjaiból avagy beszélgetések egy pekingi palotapincsivel.

A kedvenc könyvem, és itt az örökérvény:

"Ruzsicskáné kiment,Szamos pedig mozdulatlanul ült a széken és a fotelt nézte.

- Igazad van, Kálmán - mondta végül.- Én tényleg szar alak vagyok. Ez a színtiszta, leplezetlen igazság. És most elmegyek  Virág Évához. Ha kirúg,neki lesz igaza. De ha kirúg én abba beledöglök,Kálmánka. Nem szimbólikusan,hanem a szó fizikai értelmében. És ne vicsoríts azzal az undorító pofáddal. Ne félj, nem felejtettem el az éjszakát. Ez megesik. Velünk, emberekkel, megesik az ilyen. Nem akarok erényt csinálni belőle,nem azért mondom, csak néha elsodor minket a pillanat, néha belefeledkezünk egy kérő szempár sugaras ragyogásába,átadjuk magunkat valami önfeledt ringásnak... mit tudom én... Hidd el, nem ezek az igazi veszélyek. A megkésett találkozások azok az igaziak. Az amikor azzal hoz össze a véletlen, akivel ugyanúgy, vagy talán jobban tudnál élni. A remény itt, a közösen megélt idő marasztó abroncsa ott... Ez a szakadék, Kálmánka. Nem a kalandba, az elveszett lehetőségbe tud beletántorulni az ember."

                                                                                És nem csak a megcsalásról van szó, életem összes vélt vagy valós kihagyott lehetősége egy-egy gyászpillanat, vagy talán hosszabb időszak. Hát ezért visel meg annyira, ha nem kapok vagy adhatok esélyt valami jóra aminek még ki kell alakulnia, amivel még kevesebb ez a világ vagy csak az én világom. Ezért fáj az a sok nem,és a lényem sértése. Miért van az ,hogy Sziládin és rajtam kivül soha senkinek nem jut eszébe ez amikor épp az a helyzet áll fenn hogy szakítunk mielőtt összejöttünk volna. Amikor csak egy leheletnyire vagy a megnyugvástól, de valami közbe csap. Nem, az élet nem tökéletes, olyan talán nincs is ,hogy tökéletes pillanat. Viszont a  legnagyobb hiba ha még esélyt sem adunk ,hogy kialakuljon. Miért van mindig "nem" a bizonytalanság mellett!? Igen velem is előfordult ,hogy nem adtam esélyt, dehát az elejétől a végéig biztos voltam benne, nem próbálkoztam vele mert tudtam,hogy jobb ha meg sem születik.... De komolyan ,igazán ebbe lehet a legjobban beletörni. Szinte mindegy kiaz, ha egy picit is fontos volt rémesen fáj ha kihagyjuk.Kihagynak. Mert elképzelem , néha azt is érzem ,hogy tudom mitől jó és ,hogy ő miért akarta,amikor még akarta (meggondolás remélem később kiderül,hogy meggondolatlanság). De nem éri meg, rohadtul nem éri meg senkit közelebb hívni, talán már engedni se ha ő kéri. Elcsesztem, későn jöttem rá, de nem voltam áruló. Miért mindig csak én figyelek oda mások érzelmeire? Miért csak én járok lábujjhegyen? Francba az egésszel! Inkább nem lesz több lehetőség, minthogy minden napirendi pontom szerves része legyen a megemlékezés és a szájbiggyesztés... Meghasonlok miattuk, pedig ezt minden egyed tudja: nem szabad. Még több óvatosság? Vagy önpusztító habitus? Egyik se jobb...Nem mindig elég mentség a "dehát csak emberek vagyunk"...

Halálosan fáradt vagyok...

Hát, tegnap este, Grafika. Mindig itt történnek a nagy pillanatok, vagy a nagy pillanatok kitárgyalása. Kicsit belerúgtam egy tükörbe,tegnap nyomasztott. MA? Ma úgy ébredtem,hogy jól. Ideje végre megnyugodni, mosolyogva állni felettük. Több időt szentelni a fontosaknak és sokkal kevesebbet magamnak! Most nem jövünk ki jól egymással.Nem jó érzés,de nem akarok sivatagba vonulni, bár a báli ruhám már készen áll rá...nem örülök az örömének.

Szóval holnap mindeképp sebeket gyógyítunk, végre végre közelebb a lényeghez. Tóalmás,hát oda megy a lélek gyógyulni ,éppen olyan közegre van szükségem! Tehát az időzítés profi, nem is kell a képzelt sivatagom,helyette kapok igazi kastélyt legjobb emberekkel.

A vígasz szöveg a tegnapira pedig így hangzik: Te (én) megtettél mindent, kimutattad ,hogy fontos volt neked , bátor voltál satöbbi. Nem is kell ,hogy igazán fájjon. Így talán jóvá tettem a hibámat (igazi hiba volt?), rendre kerül minden. Náluk is, nálam is...és csak remélhetem ,hogy ezzel is okosabb lettem.

Vizsgabiztos: " Menjen, jutalmazza meg magát, megérdemli!"... A mázli keverdett a maradék lélekjelenlétemmel és így végülis sikerült! Bárcsak ő is büszke lenne rám... Az aki olyan minden...mókusokkal társalgó. De tegnap felszálltam a vonatra és elvágták a megbeszélhetőséget. A válasz egyszerű és szinte biztos: elcsesztem! Fáziskésés, plusz még összejönni néhány szaralakkal, és betelt az a bizonyos pohár. Jellemző. DEHÁT Ő SEM MAKULÁTLAN! Mert ha még az lenne, könnyet is ejtenék. De így?

Így marad a ma este, Adrival és Dórival. Főleg Dórival, még véletlenül sem szűnt meg a sorsközösségünk. Nem nem, még a tegnapi üzenetem sem változtatott rajta. Ünnepeljünk hát, a vizsgabiztos szerint is megérdemlem. Karrier szempontjából majdnem minden összejön,a magánélet, na az nincsen vagyis tök sivár,homokos. Az újságok még nem beszélnek róla, de micsoda nagyszerű taktika: ha így marad és csak az úton haladok tovább, nem is nagyon fognak beszélni :)

Van amim van, és most itt az ideje ,hogy beismerjem: épp elég!A többinek nem most jött el az ideje, és ne jöjjön senki bántani,magyarázni,oktatni,belémrúgni! Akkor jobb már így! Érthetetlenül feljebbvalóan, megelégedve,hálátadva, az éghez közelebb. Inkább!