Bár már kapott teljes bejegyzést, ő mindig akkor kezdi el amikor más már befejezte, nem így az ivást. (azt már csak abbahagynia kéne - hisz az oroszlán máj afrikai , és nehezen bírja az európai farkasok erős löttyeit)
Na nehogy azt mondják , hogy én elrontok vagy megfojtok bármit is amiből lehetne valami, valami vagy egy valaminek tűnő dolog. A valamik veszélyes dolgok amig még fiatalok egyébkén ha már igazán sínen vannak akkor bizony a világ legmókásabb és legélvezetesebb dolgai. Ilyen valamiből nekem régen volt már normális. És ez sem úgy indult.
Az oroszlánszag a kollégiumban és a csalódottság a lelkemben. Nekem aznap este a Rákban kellett volna lennem, de közelebb laktam a Borzhoz aki meg mégközelebb az oroszlánokhoz, főleg a szőkéhez. Én igazán nem tehettem róla, sem arról hogy mi történt sem arról ,hogy ő szerelmes volt (nem Borz) végképp nem arról , hogy nem belém. Aztán valahogy a második féléves életem egy részévé vált. Nem ketrecben tartják , így azt csinál amit akar. Ő leginkább búslakodott, éshogy ez ne látszék rajta csakis éjjel keresett és csakis éjjel mutatta meg magát a városnak, én meg csak úgy vele voltam mint a legártatlanabb oroszlánkedvelő aki még hitt a valamikben. Rosszul tettem?
Végül talán csillapodni látszott a fájdalma és feltámadt benne a hajlandóság, az oroszlánok végsősoron macskák és a számukra fontos személyek onnan tudják,hogy fontosak , hogy a macskák(a nagyok is) keresik őket. Nekem akkoriban nőtt az árfolyamom, nem tudom ,hogy hittem e neki vagy csak hinni akartam , de mindenképp kész voltam arra ,hogy egy oroszlán lakja be a valamiknek szánt helyet... Már a lakhelye színét is kiválasztottam , sőt az esetleges lakótársakat is eltávolítottam mikor a déli szél eltűnt , hideg lett és fújt az északi. Ő nem keresett többé. A hely üres maradt, megfájdult igen azokban a napokban pokolian fájt és sietve megtelt keserűséggel hitehagyottsággal és rém sok csalódottsággal.
Ha egy oroszlán befejezetlen nyomot hagy benned, nem tudsz tovább lépni. Én sem. Pedig aztán próbáltam, próbálták velem mások is, de az exbarátokkal kavarás és esély adás a szánalmas alakoknak akik csak oroszlánok akarnak lenni, nos nem bizonyult sikernek. Elszonytolódás címen megrettentem mindenféle kis és nagymacskától, és kisidőre süni lettem, vagyis inkább egy hatalmas tarajos sül!
De a próbálkozás meghozta gyümölcsét, bára helyet nem lakta be senki, én kezdtem jobban lenni. Mire ő valahogy visszatalált persze nem egészen, én meg halálra rémülten kapkodtam a nemlétező kézikönyvemért : most mit csináljak? Éreztem , hogy szeretnék esélyt adni, szeretném ha nem maradna bennem komplexus az oroszlánok iránt, viszont a sértett büszkeségem és a barátok egy része óvott bármiféle önkiszolgáltatástól és bosszút rebesgetett.
Én nem vagyok az a fajta. Mindig a csodában reménykedem inkább és nagyranyíltszemekkel nézek meg várok. Most is megfigyelek, mert mi van ha...(kétkedő kérdések siserehada). Szeretnék oroszlánhoz méltó nagyszerű és hősies dolgokat látni, érezni hogy fontosabb lettem vagy leszek mint azelőtt. Jólenne látni azt amit ő is látna tőlem. De ő akkor kezdi el amikor más már befejezte. Nem tudom mire vár még, az eltelt időalatt igazán nagy odaadásról tettem bizonyságot, bár próbáltam takargatni mert féltem.
Oroszlánnyi rész egy másodikfélévből amikor is az oroszlán akkora helyet szakított magának, hogy lomtalanításkor mindenki kikerült. Nem jöttek vissza, lehet ,hogy az oroszlán sem, hiszen szeszélyes lélek. De bátor is, nem gyáva, ez most hol van?
Oroszlánok és őzek
