Ma kísérleti céllal tizennégy órakkor buszra szállok : Népliget - Pécs. Négy és fél óra. Azt hiszem lesz elég időm "addig olvasni a Biokémiát" még meg nem értem. Jó is ez a biosz minor, kár , hogy a filmes óráimra még egy hangot nem tanultam. Azt hiszem a mai úton megtalálom önmagam , hiszen négy és fél óra alig lehetne más mint egy spirituális utazás a józaneszem és a darabokraesés között! Ha mégsem akkor legalább alszom egy jót. A zenegép fel van töltve : energiával és minden jóval mi fülemnek ingere lehet, például The Killers , meg jóval több mint háromalbumnyi OASIS.

Bolondok hajója

Mintha már láttam volna... nem vásznon volt.

Megígértem na...talán még se kellett volna megírni. Dehát egyszer élünk egyszer... A mai parti meg különösen jóra sikeredett. Közel háromszáz forintból meg is alapoztuk a jóhangulatot a Sztimrén - imádom Csepelt. Majdmeg Orsi és a nyári emlékek. Aztán persze Stones ahogy az minden második péntek éjjel lenni szokott.

Letöltöm a Suspicious Minds számot, amolyan kedvenc Elvistől pláne ma mikor is egy ismeretlen (helyes) srác énekelgette a legszimpatikusabb sorokat rám hunyorítva. Ez egy ilyen este, mosolygunk meg nézelődünk, esetleg dalolgatunk...semmi kérdés , semmi elvárás. Hejj de könnyű lett az életem, így üresen jó csak igazán. Mindenki belefér. Nyitva ajtó ablak ,aki jön az jön és talán van aki marad.

Reggel hétkor ragyogóan talpra kell állnom: családi bevásárlás jessz it iz! Meg hát tanulni sem ártana, minekutána a mainapot szépen elcsesztem a semmit tevéssel. Ohó de muszáj megemlíteni egy hatalmas megtalálást : anyu munkatársa indie zenéket töltött fel anyu mp3jára amiről én meg leszedegedtem a szépnevűeket! És megtaláltam a sosem ismert nevű és előadójú számot melynek gitárjátéka folyton hallható a Faboulus life of-ban. The Strokes - Someday.

Méltóemléke a délutánnak mikoris Pesterzsébeten vásárolgattunk Csillummal, aztán meg öregesen de mindenképp vinnyogvaröhögések közepette ücsültünk a városháza előtt :)Én a lezárt szappanoperámról ő meg a még mindig folyó válási és peres ügyeiről beszélt. Alig csináltunk poént a témából...

Zsong a fejem. We can't go on together... de pedig de! :) tényleg megkeresem.

Nyáridéző képsorok - denehézakempingélet úgyamúgymeg : prelakóközösség. :D

Vééégre itthon megint újra megint! A mai kisimult ráncokért a 24es villamos vezetője a felelős (megjegyzés : még sosem láttam ilyen helyes villamosvezetőt , és még integetni is tud :)

Hatalmas elánnal vetem bele magam a biológia rejtelmeibe, nem egészen egyhét múlva zhzunk nem is egyszer! Amúgymeg tegnap okosan belelógattam a 40es optikát a glicerinbe, hogy történhetett? én kérem nagyon szépen beszereltem az immerziós optikát, és máris kezdtem fixírozni a vesepreparátumot, csak épp az immerzióst felejtettem el átkattintani , így a már ott lévő nem túl glicerinbarát 40es lett az áldozat...ismét ügyes voltam. Én vagyok a laborcsoport büszkesége : bölcsész a mikroszkópnál , meneküljön ki merre lát! És ez még csak az első volt az Élettan órák sorában.

Most pedig egy napok óta dédelgetett gondolatbolondság kibontása következik:

Szamárkönny

A legszomorúbb állat , és csak egyhangja van : a panaszos-gyászos rikoltozás. Dehát miért? 

Miért övék a legszomorúbb tekintet és a legmakacsabb természet? Örök búsak és legtöbbször keserűéletűek. Egyszer megvígasztalok egyet.

"Mily boldog az ki feddhetetlen!

A Világ is elfeledte már.

Ez a Makulátlan Elme örök ragyogása.

Az Ima meghallgatásra lel, a kívánság lemondásra!"