Megígértem na...talán még se kellett volna megírni. Dehát egyszer élünk egyszer... A mai parti meg különösen jóra sikeredett. Közel háromszáz forintból meg is alapoztuk a jóhangulatot a Sztimrén - imádom Csepelt. Majdmeg Orsi és a nyári emlékek. Aztán persze Stones ahogy az minden második péntek éjjel lenni szokott.

Letöltöm a Suspicious Minds számot, amolyan kedvenc Elvistől pláne ma mikor is egy ismeretlen (helyes) srác énekelgette a legszimpatikusabb sorokat rám hunyorítva. Ez egy ilyen este, mosolygunk meg nézelődünk, esetleg dalolgatunk...semmi kérdés , semmi elvárás. Hejj de könnyű lett az életem, így üresen jó csak igazán. Mindenki belefér. Nyitva ajtó ablak ,aki jön az jön és talán van aki marad.

Reggel hétkor ragyogóan talpra kell állnom: családi bevásárlás jessz it iz! Meg hát tanulni sem ártana, minekutána a mainapot szépen elcsesztem a semmit tevéssel. Ohó de muszáj megemlíteni egy hatalmas megtalálást : anyu munkatársa indie zenéket töltött fel anyu mp3jára amiről én meg leszedegedtem a szépnevűeket! És megtaláltam a sosem ismert nevű és előadójú számot melynek gitárjátéka folyton hallható a Faboulus life of-ban. The Strokes - Someday.

Méltóemléke a délutánnak mikoris Pesterzsébeten vásárolgattunk Csillummal, aztán meg öregesen de mindenképp vinnyogvaröhögések közepette ücsültünk a városháza előtt :)Én a lezárt szappanoperámról ő meg a még mindig folyó válási és peres ügyeiről beszélt. Alig csináltunk poént a témából...

Zsong a fejem. We can't go on together... de pedig de! :) tényleg megkeresem.