(kotta) nem iis , nem iiiis (kotta)

(szinkronban)

Tesókámmal éjszakázunk ... folytköv.

Mardosott a nyugtalanság múlthéten, így az élet nagy dolgaival vígasztaltam magam.

 Szinkronos. jólvanna lehet fújolni, de én akkor is kezétcsókolom az összes magyar szinkronosnak mert profik. Bár Cage hangja néhol elcsépelt, a lényegesrészeknél mindenképp léleksimogató. A voltkolléga hülyementős hangja meg már-már különleges játék a tragédia/komédia párral. Álljék példának először ez:

"-Két hete bevittem egy ugyanilyen szemetet, aki két papot, nem egyet kettőt (!) ejtett túszul egy csavarhúzóval. Megmondtam neki ha mégegyszer elkapjuk én laposra verem .Érted?

-Fölösleges , megadja magát.

-Mi?

-Nincs háború!

-Neked. Nnna fiam! Gyere te kis köcsög..."

Csak ki ne mondjam : tipikus. De hála az égnek nem ez a lényeg...

"Életet menteni olyanérzés mint szerelmesnek lenni, mint a legjobb kábítószer , utána napokig, néha hetekig olyan mintha a föld fölött járna az ember. Egyszer heteken át nem éreztem a gravitációt, bármihez értem könnyebb lett. Harsonák zengtek a cipőmben , virág hullott a zsebemből. Ilyenkor úgy érzed halhatatlan vagy, hogy a saját életedet is megmentetted - Isten veled volt , miért tagadnád? Egy pillanatig, tudod , hogy egy pillanatig te voltál Isten..."

Scorsese féle teátrális fényjáték , ez az a neonfény színtér amiben szívesen elbújnék, tőlem sem kérte senki , hogy szenvedjek. Bár nem tudom milyen mentősnek lenni, elhiszem a film hangulatát,hogy mindig este van és bolondok hajója, és mégis vonz. Szezonális kedvencem. Most.

Kár ,hogy Scorsese érdeme csak a fényjáték... mert persze ez a film is regénynek született,dehát márcsak így megy ez...

Muszáj két perc némacsendben megémlékeznünk a tegnapestéről... Ittasan nekem aztán van bőr a képemen. És tegnap igencsak kirúgtunk (vagyis be) a hámból. És mintha Bridget Jones mondaná : újévi fogadalomként kevesebb pia és nem beszélni hülyeségeket idegeneknek. Vagy csak simán nem beszélni hülyeségeket pont. Öhm, ahogy a fejfájás lekúúszik a gyomromba, egyre több emlék kúszik haza a vetítőtermembe.

Mentségemre váljék, hogy a nagy hazatérésemet meg kellett ünnepelni. és még mindig színpadfüst szagú a hajam, vajon minden színpadon ilyen szagvan? Meg lehet zavarodni tőle...Szóval tegnap este be nem állt a szám, és ilyenkor ugye nem tudok értelmesen beszélni. És végképp nem tudok halkan kimérten jelentéstartalommal bíró dolgokról beszélni. És hogy akarhattam megnézni a sulit éjjel kettőkor? ÚÚÚÚrég!

És ha még csak az iskola, meg az árnyalt szókészlet ... de minek cibáltam magammal szegény srácot???? A nyílvános önmegalázás műsorát látják. Ha nem fog felismerni, nem hibáztatom érte, én sem ismerném fel saját magam ha én nem én volnék.... Égő (de nem Áron háhá)!Ezzel a bejegyzéssel sem törlesztek semmit. De legalább jót mulatok rajta...na nem baj. mostpedig véééégre a film, megírom böcsülettel.

Nem ez még mindig nem a filmről szól...

A hétvégém címszavai: sejt és szövettan. Mind hiába. Pedig tanultam nem is keveset nem is kevés intenzitással , mitöbb koffeinmérgezéssel és mindezt miért? hogy hétfő hajnalba elémtoljanak egy egy oldalas (!) tesztet...a sírás kerülgetett.

Egyébként meg , tegnap összeismerkedtem egy skandinávval (még eggyel, ő Norvégiából érkezett)...medikus. És egy Nivea reklámból szökött másikkal múlthéten a Dante felé... Ő speciel svéd, és tényleg reklámarca van. Kezdem azt hinni , hogy kiszorultam a magyar perifériából : szerte nézék és egy magyar legény sincsen talpon e vidéken. A skandinávok meg olyan boldognak tűnnek...

Szóval az élet nem áll le , dehogyis. Mertmost pont az Élettannak kezdek neki azonnal, de jaj ha az is csak kínozni fog. Egyébiránt megtanulhatnám végre , hogy a kávé nem kakaópor, hogy a teáskanál az melyik kanál is pontosan, és hogy nem érdemes fukarkodni a tejjel, meg persze a normális kávékat nem bögrében mérik. A következőkoffeinmérgezés majd távol az otthontól jön rám és akkor nincs puha párna meg féldélelőtt hogy nyögdécselve végig fekhessem.

A labor meg amúgy is aggasztó. Bénaságom egyre nagyobb méreteket ölt. Múlthéten másfélórai munkámat vágtam tönkre egy perc alatt: a tartós preparátumomat fordítva tettem a Szkóp alá és szétfolyt... Ki kellett dobni a papucsállatkáimat (rendre meg is sirattam mindet) és ami mégrosszabb majdnem a Szkóp látta kárát... Súlyos anyagi veszteséget jelent az egyetemnek , hogy én a TTKra járok...ez a fájdalmas igazság.

A szánalmas zh eredmény és a sorozatos kudarcok után, valami megmagyarázhatatlan okból mégis csak jó a kedvem... holnapután hazamegyek : kéthétre. Atyaég! Pécs a leghálásabb érte...Pénteken a szokásos esti elfoglaltság Adriékkal, mulatunk Csepelen...könnyű rászokni a jóra.

hát ennyike, valóban szánalom, megyek és megnézem vannak-e az olvasóteremben...hátha még egy skandináv :)