" A merisztematikus aktivitás következtében képes a növény arra, hogy teste egész élete alatt növekszik, szemben az állati organizmussal, ezért hívjuk "növekvő lény"-nek, vagyis növénynek."

Bocs a magyartalan mondatért, másoltam, a könyvet pedig nem nyelvészprofesszor írta :D

Vége a teoriámnak miszerint vagy a növénynek kellene növetnek lennie az állat szó logikáján , vagy a növény logikája alapján kéne állat helyett állványt mondani...

Vajon melyik régi nyelvújítónk sikít most a sírjában?

Kölcsön kéne kérnem pár évet... vagy még egy életet. Meddig illik iskolába járni? A bennem lévő utak most úgy ágaznak el mint egy dichotomikus csúcssejt (tényleg az agyamra ment). És roppant zavaró , hogy minden oldaláról húzgál. Mindjárt húsz vagyok, és minden azzal a kurva mentőzéssel kezdődött. És most leírom eddigi húszévem leglehetetlenebb mondatát : az orvosira kellett volna mennem! Ez nem egyszerű kiábrándulás a bétékából (ami már az elsőnap gyanús volt nekem), hanem ez egy másik lehetőség felsejlése , egy teljesen más út. Akár még film is szólhatna róla.

És ez még csak az egyik dolog ami jólesően szorongat, a másik pedig a világlátás vágya : egy közeli példán felbuzdulva érdekelni kezdett az ENSZ önkéntes-programja, valami piti ápolói izével akár Afrikában is lehetnék szuperhős, ha már itthon kevésbé mentőápoló. Izzad a tenyerem ha arra gondolok , hogy másfél év múlva végzek és eldönthetem , hogyan tovább... És ha nem jön össze a mesterképzés sem Kanadában sem itthon, bevállalhatok fehérnemű fotózást is akár és akkor talán jöhet az orvosi, vagy akkor tényleg nyakamba a túrazsák és busmanokat oltok majd be kolera ellen (nem tudom, nem néztem utána). Torokszorító! De rájöttem mivolt az a gyomormozgató érzés kiskoromban, az amikor olyan nagyot vártam el az élettől : a nem mindennapi élettapasztalatok utáni vágy. Húszéves leszek decemberben : és ideje a tettek mezejére lépve begyűjteni az összes szédületes ötlet életbeli tapasztalatát. Vagy arra spórolok , hogy legyen mit mesélni az unokáknak vagy az unokákra? Én a mesélnivalóra szavazok , amúgy meg nem látom az összeegyeztethetőséget, még nem...

17:43

Termosszal (kávé) a kezemben kilépek az ajtón és ejj de nagy elánnal indulok a Szt.Imre tér felé.Adri már vár. Ma éjszaka dolgozunk, heh otthon nem hagyhattam ki a poént , hogy igazából gogo tánckarrierünk veszi kezdetét aznap este (anyu elhitte egy pillanatig - termékeny pillanat volt :). Az odaút harmadik félórájában már igazán aggódtunk : hogy is jutunk haza? Ja mer' hogy ragasztgatni mentünk : újságot. Ez volt a megállapodás. Szívtunk. A hely felidézte bennem a fülöpszigeteki izzasztóműhelyek hangulatát (éljen soká a diákmunka). Persze csak szemrevételezhettük a ragasztgatást, nekünk mást szánt a sors. Asszem hatraklap Ildikót pakoltam fel - életem értelmet nyert. A szalagcím szerint Begolyózol tőle! - nekem majdnem sikerült. Férfimagazinokat pakolni éjjel háromig nem kevés koffeinnel a szervezetben és felsőkategóriás zenével a fülemben. Mit kívánhatnék egyebet? Ezzel persze teljesítettem a szünetre szánt munka kvótáját, ne mondja senki ,hogy ingyenélek. És hamár aprópénzre váltjuk a tehetségünket, csináljuk extrém módon. Időszakos hülyeségeskedés pedig igazán elbűvölő lehetett: mi aztán tudunk élni yeah. Persze a hátfájás ma reggel már kevésbé volt vicci. Tán bekerül még a referenciáim közé : gyöngymódon pakolok újságot.

03:06

Látható különbség...

Gondok eladók! Sok és olcsó, érdeklődni lehet nálam, diákoknak(igazolvány bemutatásával)  féláron adom, jah és persze mínusz 20% a mentősöknek! Mind különleges, már-már tankönyvi eset...csere is érdekel: filmbeillő, kedves szituációk vagy esetleg abszolút kiszámítható boldog tényezők. Az első húsz telefonáló a termékhez akciósan megkapja  életem eddig megélt melodrámáit : digitálisan felújított hanggal (garantáltan megindít).

Imádnám a humoromat ha én nem én lennék. És már konkrétan tudom mire van szükségem. Vagyis mit akarok (lehet , hogy a szükségletem nem is pont ez. de fájjon érte a fejem akkor ha már beszereztem). Ez itt most más, nem melós dolog.

Lássuk a heti bontást : tegnap még jól megáztam a városban , mert Esztukámmal megittunk egy teát, ma pedig végre kialudtam magam.  Andrissal átlag évi két találkozót szoktunk megbeszélni, átlag ő jelenti be rá az igényét, és átlag ő is felejti el, szóval a találkozók átlag de leginkább mindig elmaradnak. klinikai eset. Holnap pedig tanulni kéne (mint mindig) aztán estétől reggelig ragasztgatunk drága Adrimmal , hogy megbeszéljük furábbnál furább dolgainkat (jahhahaj mennyit kacagnál ha leírnám miket is beszélünk :) Pénteken meg állatkertbe esz a fene egy jóleső beszélgetésre...Hétvégén akár túra is lehet és mindeközben muszáj de muszáj lenne azt a Haraszty könyvet magamévá tenni.

Annyira messzinek tűnik Pécs, de ma már gondoltam az új albérletre. Szépen leszünk a zöld szobába, és főzés közben tévét is nézhetek. Igen főzés! Már tudok rizst főzni. És pöttyösek a fotelek, nagyok az ablakok, és meleg van...

Pécsi kihelyezésem óta megtanulhattam volna : Ne temesd el az estét , koraeste! Imádok a "bármi megtörténhet" kategóriába tartozni, sokszor ez a jellemző. Még mielőtt örök sejtorganellum magolásra adtam volna a fejem, Adri gondolt rám és Anyaként Apával karöltve elvittek billiárdozni :) Nem vagyok őstehetség.A helyen bevártuk Orsit , és nyugdíjas módon hörpöltünk egy bambit , mellette pedig megvitattuk a világ nagy dolgaid. Életünk Nagy Napjai.  Csak csupa jóhangulatban. A helyek tekintetében pedig roppant válógatósak vagyunk...ismerd meg környéked...

Aztán Zsolt jött át, félegy környékén (közel álltam az alfához), éjjel lévén persze ,hogy belebotlott a szomszédba , aki csak épp nem veregette hátba ,hogy milyen egy művész ember....szerencse ,hogy nem emlékezett rá, pedig másfél éve már találkoztak. A bármi megtörténhet kategória engedi a pezsgőt meg A holtak útját...kár ,hogy a konklúzióra nem maradt szussz...

Kate Nash,Kowalsky, The Killers , némi Strokes meg persze Oasis... Hogy váltak nevetségessé a vérkomoly dolgok? Tényleg sokat röhögtünk.

Tegnap esti lendületes indulás után, ma már csak lanyhulás...Házam lett a ketrecem. Strázsálok, egyedül, itthon. úúúú

Le is mondtam erről az estéről, talán már ma reggel. Mivel túlaludtam magam , tanulhatok Növénysejttant és hallgathatok cikisnek számító zenéket. Kár , hogy végeztem a Grace klinika elsőévadával, de csak előkaparok valami látatlan filmet.

A toronymagas mosatlan edény és a macskaáltal hagyott nyálfoltok...nahát! akár takaríthatnék is. Remek, hogy pont akkor mozdulnék ki amikor nem lehet. Mert ez a két nap ilyen... Összezárva Haraszty duplatelefonkönyv méretű növénykönyvével...könny.