Kölcsön kéne kérnem pár évet... vagy még egy életet. Meddig illik iskolába járni? A bennem lévő utak most úgy ágaznak el mint egy dichotomikus csúcssejt (tényleg az agyamra ment). És roppant zavaró , hogy minden oldaláról húzgál. Mindjárt húsz vagyok, és minden azzal a kurva mentőzéssel kezdődött. És most leírom eddigi húszévem leglehetetlenebb mondatát : az orvosira kellett volna mennem! Ez nem egyszerű kiábrándulás a bétékából (ami már az elsőnap gyanús volt nekem), hanem ez egy másik lehetőség felsejlése , egy teljesen más út. Akár még film is szólhatna róla.

És ez még csak az egyik dolog ami jólesően szorongat, a másik pedig a világlátás vágya : egy közeli példán felbuzdulva érdekelni kezdett az ENSZ önkéntes-programja, valami piti ápolói izével akár Afrikában is lehetnék szuperhős, ha már itthon kevésbé mentőápoló. Izzad a tenyerem ha arra gondolok , hogy másfél év múlva végzek és eldönthetem , hogyan tovább... És ha nem jön össze a mesterképzés sem Kanadában sem itthon, bevállalhatok fehérnemű fotózást is akár és akkor talán jöhet az orvosi, vagy akkor tényleg nyakamba a túrazsák és busmanokat oltok majd be kolera ellen (nem tudom, nem néztem utána). Torokszorító! De rájöttem mivolt az a gyomormozgató érzés kiskoromban, az amikor olyan nagyot vártam el az élettől : a nem mindennapi élettapasztalatok utáni vágy. Húszéves leszek decemberben : és ideje a tettek mezejére lépve begyűjteni az összes szédületes ötlet életbeli tapasztalatát. Vagy arra spórolok , hogy legyen mit mesélni az unokáknak vagy az unokákra? Én a mesélnivalóra szavazok , amúgy meg nem látom az összeegyeztethetőséget, még nem...