Ha nem hallgattam meg százszor ,hát egyszer se. Rémes rémes, hogy valami legbelül egyetért vele. Próbáltam,de a jóérzés nálam csak időszakos. Panaszkodnak,hogyezt a helyet csak depresszióval töltöm meg mostanság. Mit tegyek? Alkonyodik! Nem tetszik, és a hajam sem, mert összevissza áll. LEtűnt korok szobrai az udvaron, mohásan és elhagyatottan mind az égre néznek. A tekintetüket kőbevésték,onnan sugárzanak a felhők felé...elvágyódás földbe ágyazva.Csak süllyednek, emelkedést várva...

Én azért kitartok emellett, és kérem de nagyon sokszor:

"In my life, be lifted high

In my world,be lifted high..."

Most lenézek és a köldököm visszamosolyog...mosolygok én is. Általános vidámkodás napom volt, bár egyáltalán nem így indult!

ott kezdtem rosszul,hogy zakóban mentem és nem a North Facemben, az eső Kerékzajon ért és majdnem elmálasztott. Andrissal félkettőkor kellett volna taliznunk a Blahán...szóval addig a városban áztam és kerekeztem. Aztán mituán huszadszorra sem értem el telefonon (filozófia oktvt írt) haza indultam. a Baross utcánál voltam amikor felhívott, mázlira a hely ahol irta azt a vackot két percre volt onnan. Hazajöttünk. A többi már inkább hasonlítható gyerekkorom játszadozásaihoz mint érett viselkedéshez. Jól elmuriztunk itt estig, és még az almalevére is rálépett, ugyhogy a szőnyegem most mosódik.

Rég nem éreztem ilyen jól magam egy baráttal. Minden barátom más, de ő egy kicsit olyan mint én gyereknek, így ha együtt vagyunk valahogy visszaköszön a Burok érzése...és ez bágyadt mosolyogásra késztet. Andris meg sűrű és hangos, hosszantartó és felszabadult nevetésre. Ma ettől zengett a ház...

Még ha vannak nyomasztó dolgok az életben, imádom imádom imádom ,hogy régi emberek újként lépnek fel és hatalmas meglepetéseket okoznak, na nem olyan hatalmasat, épp akkorát amitől kacagni kell sokat ...jó barátok, jó pillanatok. Fontos hogy csak ez számítson, ha újra kitör a vihar...

Szívnehézségekkel ébredni, ilyenkor súlyos a levegővétel. Csak úgy...ez valaminek a böjtje. Ma felülök Kerékzajra és áttekerek a nagyvároson. Félkettőkor összeszedem nyugati barátomat,hogy megigyunk egy teát, vagy csak beszélgessünk valahol. Végülis ma ráérek, a város pedig abszolút biciklizhető. Van jó zene a zsebemben, szép gondolatok a fejemben és egy kis szerény napsütés az arcomra.

MA is hazaértem, Sopronból Csepelre! Máris megyek beszélgetni drága szüleimmel de ezt a vackot még muszáj végig hallgatni (Fürgeróka)- megmagyarázhatatlan eufórikus állpot! Emlékszem, még nagyon régen elsőben hallgattam, hasonló lelkesedéssel.

Szóval Sopron. Lelkiikertesómmal egésznap!!! Blicceltünk a soproni közlekedési izé, szal a buszon. Kiutaztunk kertvárosba, hogy együnk sültkrumplit meg ingyen pisiljünk, vettünk mellé egy pletykalapot és azt nézegettük :):):) Aztán megnyugodtunk a főtéri templomban és énekelgettünk a kisbuszra várva- címszavak...

a gyász hír most érkezett: elmarad a holnapi koncert...nem tud jönni :(

dehh,muszáj rászoknom erre a plasztik vigyorra...traumatikus virágzás. erőltessük, ha okunk egy szál se...nem tom...

Vasárnap Great (grét) visszatérés délre...és aztán buli meg suli. meg húzóbaromnak nevelkedni az alkalmassági vizsgáig. Ezenkívül ha fáj valami, nos az már luxus. Mit csináljak, tán dögöljek bele? azt azért nem. Eszti megtanította: nem reménykedni kell, hanem élvezni a pillanatot. Nem teszem másképp, nem én. Ennek van itt az ideje, most kell így élni! Ő az élő heppiend példa...

És végre itt, tíz órakkor megyek átélni egy szépet, megint egyedül,megnit magammal de ezt kifejtettem az ICn: mainapság nagyon jó társasága vagyok magamnak:) elképesztő dolgaink vannak ... 

Most értem haza. haza haza. pestre. csak úgy suhanok a dimenziókban. Emberek jönnek mennek. Itt az ideje ,h megszűntessem az átjáróházat. egy valameddig!

Most értem haza. Nem vicc! Ez lett a tegnapi nem akarok sokáigmaradnisokatinninemrákban buliból! Rákba nem mentem, helyette csak a szomszédba, a Szántóba! Volvert néztem páleszt ittam (pfhüjj) na ésmég sört is és látáncoltam  a négy balatonszeletet. Most posztzuhanyzás állapotában még mindig pörgök, megyek Skandináv filmre... aztán nincs megállás holnaputánig.

Az éjszaka amely hajnalba torkollott, nos nekem jó volt lelkileg...szül-e megbánást másban,vagy épp egészen mást, azt nem tudom....megint én vagyok a harmadik. tipikus!

na ne nyissunkvitát, közös óra a tudjukkivel...egylépés előre kettő hátra.

Vitaberekeszt

kifejező

Zavaros álmok...visszatér a  meghasonlás. Régen volt már utálatom.Felhalmozódott. El kell kezdenem újra futni,sötétben,egyedül. Különben rosszindulatúvá válok,mitöbb túl érzékennyé.A világ nem hajlik nekem tetszően,és már is vicsorgok belülről! Mozognom kell! Magam magamnak, csak ne érezzem becsapva ezt! Az előérzetek megőrjítenek, nem akarok hinni nekik! Jó embereket akarok magam köré, bánt a feledés, az engem-felejtés!

Vannak fontosabb dolgok, súlyosabbak,veszélyesebbek! De a legtöbbet nem csinálják egyedül. Elszakadtam a társaságtól, a többtől! Deh most nincs visszaút, újat kell keresni. Írni és írni. Lemerülni, nem nyüszíteni.

Holnaptól futok. Naplemente után a stötétben...még csillagok sem kellenek.

Intrika...szar alak vagyok! Tudattalan bosszú! Engem is elárultak. Pofon, ez nem mentség. Én nem ezt tanultam, shame on me!

Holnap gyilkoskedd! A végetsosemérő előadások.sok.sok.

Nemmellesleg eltűntem valaki számára...többet nem fűzök hozzá.A szobrot meg remélem jó vastagon belepi a galambszar!

Életem sorsdöntő szerdái! Holnapután jön még egy. Eljutok a Düllőre.DE most aztám komolyan.És nincs több torokszorongatás amikor...nem ,nem sárga...

Ma délután nyomoromban nosztalgiáztam. Visszalapoztam a mélek utolsó oldalára,a nem felnőttségem ékes példájára. Vakság szertelenség,csikókor...

Ma meg, komorság, szürkület és egyenes haj. Feszültség, viharfelhők, napsütések, és milliós nem tudomok.