Azzal szórakoztatom magam, hogy huszadszorra is megnézem a They're taking the hobbits to Isengard c. (jutubon így keresd) videót. Lassan tizenegy és még hátra van egy világháború és minden mi utána jött és vége lett a hatvanas évekig. Most épp a német expresszionizmussal kötök közelebbi barátságot. A vizsga kb. tíz óra múlva lesz, van még idő. Katival tartjuk a frontot, sztem a Szökés felbuzdította és nem is tanul már, püföli a nagy gépet:)

Vártam, aztán már nem vártam. Mert már nem várok , nem én. Eltűnés van és köd. Boldog képek, minden csak szép sorjában jövőhét közepétől. Addig még egy amerikai film amihez alapanyagot kaptam ma Pumitól (köszekköszek), és mert lásd mily arany lelkiismeretem van, javítani fogok magyar filmtöriből is (hamá'  megvettem azta könyvet...)

Ma Zsanettal ebédeltem. Rákérdezett a magánéletemre, mintha egy kéz rántott volna ki a filmes gond(olat)ok közül...hogy is van az? Napok óta tele van a fejem évszámokkal, színészekkel, képekkel (többnyire fekete fehérekkel), dobozokkal, utitervekkel,teendőkkel...annyira tele van, hogy leköltözött az első emeletre, nem hagy helyet érzelmeknek... és ez így most nagyon jó. Nincs semmi. Van minden.

Sok van még a lexikonból. Jobb ha  folytatom.