Ász vagyok az ugyanolyan hibák elkövetésében. Majdnem dátumra pontosan, szabályos időközönként ugyanaz történik, ugyanazt csinálom. És én hülye nemhogy nem tudok kilépni belőle, de néha győz a tündérbűbáj és örülök a délibábnak. Hát normális az ilyen? Még szerencse , hogy nem minden múlik rajtam, és jó hogy általában a legrosszabb helyekre keveredek. Tragikomédia, merthiszen már annyira unom, hogy röhögnöm kell rajta.

Más. Ma kicsit már prédikáción éreztem magam, életigazságokat véltem felfedezni don mondandójában. Holnap feltétlenül haza kell mennem és értelmileg globalizálódnom , mert amég kérdezek meg keresek : nem lehetek boldog. A témát nem fejtem ki.

Mindenki itt nyüzsög, és nyüzsög még a lüktető fájdalom is a fejemben. Halálosan fáradt vagyok.