Hamisítatlanul közeleg a tavasz (ittvanittvan) : Bryan Adamset hallgatok és mellé énekelek (éneklést csak itthon)!

Köd borítja el az agyam, valaki küldte Albionból... Londonban kéne nyaralni? Apukám sírvafakadna ha megvonnánk tőle a homokos tengerpartot, még nem tudom, hogyan hozakodjak elő ezzel. Vagy cseréljük Amszterdamot és produkáljunk mámoros éjszakát a Szigeten (Brit)? Vasbeton. Pláne mert másból sem állna minthogy nyálcsorgatva felkeresem a különböző forgatási helyszíneket hihi.

Kétnapja megszállt az optimizmus (tavasz?) olyan reményteli nagyravárás mint kiskoromban. Zsu barátném is demonstrálja: hiszi hogy várakozásának tárgya egyszer eljön. Az én lendületembe még belefér , hogy magam menjek elébe. Méghogy vegetáljak itten zuzmókkal :D

Hazaérkezvén a konyhaasztal tele van rakva piros  tojással! Au. Meg kéne szökni a hagyomány elől. Jarman forog a sírjában - épp egy tanulmányt boncolgatok a tradícióról amit átsző a Caravaggio mítosz. El sem lehet képzelni , hogy holnapután referálok. Holnap pedig visszalöknek a valóságba...vége a ténfergésnek (fenefenefene).