Nagyon haragszom magamra.... és jaaaaj igen, rettentően sajnálom magam. Ez már csak így lesz.

Ez egy szar hét. Keservesen küszködök. Persze persze, lehetne keservesebb és rosszabb és találhatnék több és jobb megoldást, de asszem eltévedtem. Nehéznek érzem, de lehet csak rosszul látom, öh nem vagyok idevaló. Ahogy ma is küszködtem magammal és a csoporttal.Tudom, hogy a film nem mindenidők legje, de nekem jelent valamit, sőt nem is keveset... és ők már annyira (szak)emberek, hogy szóbajöhetetlen körükben a repülés. És megkaptam, hogy illett volna tudnom...Bobby minimum meghal. Hát nem tudtam. Engem megetetett a film a happy enddel. És ezért nem vagyok idevaló, tán nem csak a saját véleményem szerint (is). Csakhát hova ha nem ide?

Más. Itthon mindenki kikészült... Így hoztuk össze ezt a jelenetet:

*kopogás*

Én: Kopogtak?

Júlia: Igeeeen!

szünet

Én:és Hol?

csend

Én: ki kell nyitni?

Jucus átjön a szobánkba ránéz Vivire: Vivi,ugye nem te csináltad ezt (kopogást) az előbb?

mindezekután, Bread szitkozódva belép valahogyan az albérlet-objektumba...valaki csak beengedte...jah a csengő segített eldönteni a kérdést...tényleg kopogtak és nemcsak a fejemben. (mer az nem az a film)