Valamikor 18.-án útra keltünk. Ez amúgy elő fog fordulni még párszor ebben az évben.

Elkezdődött az a szakasz melyre egyezményt kötöttünk Katival és Vivivel: ez egy olyan félév lesz mely alatt kettőt kell élnünk. Ünnepélyes megnyitója pediglen a Fishing On Orfű fesztivál volt. Tehát most mindenkor és mindenhol a such a high érzést keressük, mesélnivalót gyűjtve unokáknak és emlékeket a művészi mélységnek.

A magam részéről volt mélység bőven. Saját hülyeség nem szeretni zenekarokat rossz emlékek miatt és túl érzékenységem miatt beütött a krach egyszer-kétszer. Olyan nehézkes vagyok, mindegy.

Igen csak megváltó Heaven Street koncert volt. Minden száma kötődik valamihez , jelent valakit és képvisel egy-egy korszakot... A Kaukázus koncert meg inkább tanulságos volt, így ismét sajogva dobog a szívem a Földünk felfalásáért. (Olyannyira hogy ma őszintén meghatódtam a Gardena kampányán, amely minden megvásárolt szivattyú után 250Ft-ot ad az Unicefnek ivóvíz kutakra Szudánba - vegyétek, vegyétek : szivattyú márpedig kell!)

Új kifejezés született : ne csapjunk szarba! avagy igyekezzünk úgy lábujjhegyen balettozni a sátrak között és dimbesdombokon hogy ne essünk hasra vagy hanyatt. Nekem majdnem sikerült, Vivinek nem csak egyedül, Kati pedig Irgalmas/Szent/Szuper és Pollackos meg Cserkész, ha szarba csapna se úgy lenne az előbb említettek miatt. 

Sátorépítésből igenjók, állapotfenntartásból pedig nem eléggé vagyunk jók. Nehéz a kemping élet, ezt megint megtanultuk és nem biztos, hogy a Kukó (Gugóó) a legtáplálóbb reggeli vagy éjszakai nasi, pláne a becsempészett Fütyülős Barack után. A temérdek kép és videó majdnem jól tükrözi a fontos pillanatokat, csak azt sajnálom hogy engem néha nem vígasztaltak a csillagok, és amúgy sokáig tart a feldolgozás ha zavar keletkezik a rendszerben. Hitelességet megkérdőjelező dolgok márpedig történnek, minek is aggódom hát mindig mindenen.?

KIVi kompániánk pedig tovább suhan és ha már megpecsételtük tetkóval,szendvicsbe alvással és majdnem hektoliter kakaókkal (a válságos háromnapomat nem is említem) hova aggódjam még tovább? Pláne ha Katival mégiscsak bevállaljuk a hullamosást, tekintve hogy illegális tartózkodásokból már ászok vagyunk. Konklúzió: a Fishing egy közepesen erős, soksátras morgós-nevetős osztálykirándulás volt. Zártosztály kirándulás. Tudunk élni - néha még hajvasaló nélkül is. Jah és orvfürdőzésben is ránk vall a táblák furcsahelyen találása, na meg az ingyen ebéd.

Boldogságban túladagolódva érkeztem haza. Körbenézve azért elég jó most az élet, kényelmes semmittevés , fülledt érzelmek és sok-sok úticél.

26.-án ismét útra kelek, vándortarisznyámmal meg kimerülhetetlen zenekészlettel Pécsre később pedig Szombathelyre...