Össze-vissza álmodok mostanában. A ráják sorsa miatt érzett aggodalmam tegnap rányomta bélyegét az ébredésre (a rájákat meg lehet enni?). Most tizenkét óra alvás után mindenem fáj, tegnap 3000 (!) szórólapot szórtunk szét testvér városunkban Dunaharasztin. Nos engem lelkileg megviselt hogy minden kutya postásnak nézett és csak a gyorsaságomon múlott , hogy vannak még kezeim. Azokról a szörnyű mérges ugatásokról meg ne is beszéljünk, szerencsés dolog kutyaundort kapni három nappal a kutyakiállítás előtt ahol is adminisztrációs feladatkört látok majd el.

Nem segít a "szép" idő sem, kedvem lenne kartondobozba bújni és ki se jönni onnan a Kínai Újévig.

Mai küldetésem céltárgya egy új etetőtál a kutyának. Ötkor pedig felszedem Zsanettet és hazahozom, utána két és fél hétig megint nem leszek itthon. Ami nem baj. Csak a pakolás...na az, az sose ment gyorsan és hatékonyan.De majd most! Holnap pediglen nyugatra utazom meglátogatni minden aggodalmam és szerelmem tárgyát.

A Horvátország és Boszniai kiutazásról majd írok egy élménybeszámolót (vagy nem).

Olyan bosszankodós hangulatba vagyok (biztos a hormonok)...ráfogom az időjárásra, most pedig nyakon ragadom a félelmetes Gladiátor kutyát és nézünk neki valami etetőt.