Én nem tudom mi van velem...elég meredek rosszullétet produkálok. nem ittam, nem is akartam...eljött a kérdés: minek?

"Súgd meg a terved, én meg az enyémet..."

Tegnap egyedül ballagtam haza 30y után. Nem akartam kockáztatni. Most is nyakig a takaró alatt vagyok. Haza kéne menni.

"Society, crazy old breed/ I hope you're not angry without me" - ezt hallgattam amikor találkoztam azzal a tolószékes hajléktalan bácsival, adtam neki egy kis aprót, de nagyon elszomorodtam, hogy ilyennek is kell lennie.

Futkos a hideg mindenemen. A pulzusom valahol a plafonon. Túl sok a megoldatlan kérdés, valamivel szakítani kell mert ez így már túl nehéz...rettentően fáj a hátam.

Talán a felismerés, hogy kihasználnak. Mindig is megbízható ember voltam, és sokszor a szükség idején más nem volt olyan lojális hozzám mint fordítva. Ebbe meg lehet keseredni és bizalmatlanná lehet válni. Pedighát a kijelölt határvonalak csak engem korlátoznak...még sem értek máshoz, mostanság.

Ahogy mondtam: tehermentesülni kéne. Nem sokára itt a nyár,emlékszem a tavalyira, hogy mi minden kellett ahhoz, hogy végre kiheverjem azt a tanévet és visszatérjen a Kedvem. Nagyon jólesz haza menni, kedden mint a villám... aztán csak kifeküdni a teraszra mint a beteg kutyák és sütkérezni.

A gondjaim olcsón eladók...bármilyen összegért elviheted.

egyszerű élet nem kell...de a szorongásos depresszió sem.

két hét szanatórium gyógymasszázzsal jól jönne. meg valaki aki mindenható és akarata alá vonja az összes pathológiai osztályt az országban, ja és persze ez a valaki lógjon egy szívességgel nekem.

Megváltó 30y  koncert legyen ma... sokat segíthet, ha még sem, akkor holnap délutánig alszom.

A képződő értelmiségi réteghez méltóan most épp Kerozint hallgatunk (nagypapa punk volt,dadada), pizzán veszekszünk ja és van egy vizipipa a szobánkban. Filmet kéne nézni, de semmire nem vagyunk képesek, csoda, hogy összehoztam szegény kicsi gagyi motivációs levelemet. Továbbá eldiskurálunk milyen koncert lesz ma a célpont, úgyse érünk ki rá...mert ez ma már így megy. Ja és nem biztos, hogy a kvalerin nem hashajtó.

Persze a migrén elmúlt...

Tegnap HS7en  magunkból kivetkőzve üvöltöttük, hogy "tudom, hogy szeretsz titokban"...ja meg "rég várok rád, tudom jól, hogy a semmire várok" meg ilyenek.

Hogy is volt az hogy felkelünk és rendet rakunk? áhh.

"Park that car, drop that phone, sleep on the floor, dream about me."

Szeszélyes nap. Mosolyogva ébredés. Buszonreggeli. Bolond szél, szálló vöröshaj.Fáradstág, zsibbadás. És némi új tapasztalat.Tudtam, hogy több van benne mint csak folytonos megjegyzések. Kis beszélgetések, ötlet kapás. Nagy hála és ideje a munkának.

De nem most. Majd holnap. Ma induljon a négynapos vígasság!

PEN