Én nem tudom mi van velem...elég meredek rosszullétet produkálok. nem ittam, nem is akartam...eljött a kérdés: minek?

"Súgd meg a terved, én meg az enyémet..."

Tegnap egyedül ballagtam haza 30y után. Nem akartam kockáztatni. Most is nyakig a takaró alatt vagyok. Haza kéne menni.

"Society, crazy old breed/ I hope you're not angry without me" - ezt hallgattam amikor találkoztam azzal a tolószékes hajléktalan bácsival, adtam neki egy kis aprót, de nagyon elszomorodtam, hogy ilyennek is kell lennie.

Futkos a hideg mindenemen. A pulzusom valahol a plafonon. Túl sok a megoldatlan kérdés, valamivel szakítani kell mert ez így már túl nehéz...rettentően fáj a hátam.

Talán a felismerés, hogy kihasználnak. Mindig is megbízható ember voltam, és sokszor a szükség idején más nem volt olyan lojális hozzám mint fordítva. Ebbe meg lehet keseredni és bizalmatlanná lehet válni. Pedighát a kijelölt határvonalak csak engem korlátoznak...még sem értek máshoz, mostanság.

Ahogy mondtam: tehermentesülni kéne. Nem sokára itt a nyár,emlékszem a tavalyira, hogy mi minden kellett ahhoz, hogy végre kiheverjem azt a tanévet és visszatérjen a Kedvem. Nagyon jólesz haza menni, kedden mint a villám... aztán csak kifeküdni a teraszra mint a beteg kutyák és sütkérezni.

A gondjaim olcsón eladók...bármilyen összegért elviheted.