Ma van hivatalosan a nyár elsőnapja (mert Őt is megvártam).

Az utolsó UVm 3 lett ami jónak mondható, szóval akkor mától kezdődik életem egyik legtömöttebb nyara. A programok eddig imigyen alakulnak:

Szombaton hazaköltözök, aztán megünnepeljük a szülinapját, aztán kezdődik a Fishing on Orfű. 26.-án majd kulminálnak a dolgok mert ingyen Zagar és 30y koncert lesz itt, tanyabuli Ott és Anyuka szülinapja... Júliusig feltűnhetek az ország bármelyik pontján, de Júliustól kezdődik a Volt, utána megint akárhol lehetek egészen 21éig amikor is a családdal Horvátországba megyünk Augusztusig. Augusztusban kirúgom a manduláimat, mert elég volt belőlük 20 és fél év... Szeptemberben úgy kéne összehozni Jordániát hogy hazaérjünk Coldplayre. És akkor kis késéssel elkezdem az utolsó szemeszteremet Pécsen. Megfogadtam, hogy azalatt a félév alatt legalább kettőt élek majd, aztán távozom stílusosan a Tajgára, hogy megírjam a Szakdolimat és sajnáljam magam északon...mintha menő író lennék alkotói válsággal aki a leghidegebb tengerpartra száműzi magát.

A többi előrevetítés homályos és valószínűtlen, de ezen a nyáron nagyon nagyon sokmindent kell megtennem. Például nyaralok majd Mohácson és nyaraltatok Szigetszentmiklóson. Teljesen másképp kezdem el mint tavaly...nincs parlagon heverészés. hm.

Minden búcsúnál...

Minden vizsgánál...

És mindig azt hiszi, ha jó neki, ha nem, hogy minden ugyanúgy marad... butus.

Asszem ma sem fekszem le elég korán...

Nem is meséltem a péntek estéről... másfél év óta először megint volt bódultság, olyan igazi. Nem büszkeségből mondom, csak úgy. Kati alattomos nevenincs és savanyú piája mitől is felbátorodván/megtáltosodván egy fogadalmat nem szegtünk meg. Én mint amatőr Péterfy Bori rajongó (nem is, csak ezek a hiénák hallgatják egyfolytába') úgy gondoltam bódulaton kívül is ,hogy hát egy pórbát megér vagy mi. Szóval kétszázfokon de tíz százalék elmehiánnyal megosztottuk kedves Borival életünk rávonatkozó részét : Kati elregélte a stoppolásukat Pestországba a koncertjére, én meg az előre megbeszélt módon (nem is cenzúrázták a hiénák:) elmondtam, hogy Bori te lazamadafaka vagy, annyira hogy akár az albérletünkben is lakhatnál (magyarán megengednénk) - na ezt nem értette, így segítségére siettem apukám gyakran használt kifejezésével: - Persze csak képletesen. Türelmesnek kell lenni na, nem mindenki érzi át a lazamadafaka cím kitüntetését. Ja és mit üzent Vivi? Bizonyára telepatikusan kommunikált mert az egész jelenetben egy szavát se hallottuk. A környezetből kiindulva pedig csak reméljük, hogy Bori hálás volt amiért nem tapogattuk, gyorsan elmondtuk amit akartunk és még autogrammot se kértünk . Szóval a fogadalom az volt hogy osztunk neki valami kedveset és éreztetjük, hogy fontos ő a mi bugyuta fiatalságunknak aztán valahogy angolosan távozunk. Kipipálva.

Élére állítottam az összes ruhát...a folklór még mindig nincs meg :/ Furán lebegve érzem magam, fájdogál a derekam és vacakol a bankkártyám. Anyuék lejönnek értem szombaton. Szép lesz vigyorogni és vigyorogtatni Drágát is a tizenharmadikai buli után (pláne hogy Ő akkor fog debütálni anyukáék előtt). Kétszeres sebességgel kell párologtatnunk.

Szerdától hivatalosan is beállít a nyár.