Asszem ma sem fekszem le elég korán...

Nem is meséltem a péntek estéről... másfél év óta először megint volt bódultság, olyan igazi. Nem büszkeségből mondom, csak úgy. Kati alattomos nevenincs és savanyú piája mitől is felbátorodván/megtáltosodván egy fogadalmat nem szegtünk meg. Én mint amatőr Péterfy Bori rajongó (nem is, csak ezek a hiénák hallgatják egyfolytába') úgy gondoltam bódulaton kívül is ,hogy hát egy pórbát megér vagy mi. Szóval kétszázfokon de tíz százalék elmehiánnyal megosztottuk kedves Borival életünk rávonatkozó részét : Kati elregélte a stoppolásukat Pestországba a koncertjére, én meg az előre megbeszélt módon (nem is cenzúrázták a hiénák:) elmondtam, hogy Bori te lazamadafaka vagy, annyira hogy akár az albérletünkben is lakhatnál (magyarán megengednénk) - na ezt nem értette, így segítségére siettem apukám gyakran használt kifejezésével: - Persze csak képletesen. Türelmesnek kell lenni na, nem mindenki érzi át a lazamadafaka cím kitüntetését. Ja és mit üzent Vivi? Bizonyára telepatikusan kommunikált mert az egész jelenetben egy szavát se hallottuk. A környezetből kiindulva pedig csak reméljük, hogy Bori hálás volt amiért nem tapogattuk, gyorsan elmondtuk amit akartunk és még autogrammot se kértünk . Szóval a fogadalom az volt hogy osztunk neki valami kedveset és éreztetjük, hogy fontos ő a mi bugyuta fiatalságunknak aztán valahogy angolosan távozunk. Kipipálva.

Élére állítottam az összes ruhát...a folklór még mindig nincs meg :/ Furán lebegve érzem magam, fájdogál a derekam és vacakol a bankkártyám. Anyuék lejönnek értem szombaton. Szép lesz vigyorogni és vigyorogtatni Drágát is a tizenharmadikai buli után (pláne hogy Ő akkor fog debütálni anyukáék előtt). Kétszeres sebességgel kell párologtatnunk.

Szerdától hivatalosan is beállít a nyár.