Kétnapi kemping élet megint ránk nyomta a bélyegét. Nyomasztó zsibbadásban készülünk a ma esti vépi murira... Itt vagyok a nem elég messzi Szombathelyen és azon gondolkozom, hogy tényleg haza akarok menni, vagy csak a megszokottság hiányzik? Ha a körülöttem lévő emberek feszültek, én is azzá válok. Ez olyan mint amikor látok egy sebet és érzem a vele járó fájdalmat...pedig a seb nem rajtam van.

Boldogságos névnapot Neked!

Némileg módosult a terv. Eképp mégis csak megyek Nickre. Sorrend talán így: Szombathely-Nick-Szombathely-Vép-Budapest. Ha hiszünk a csodákban akkor talán Sopron is odakerülhet a sor végefelé.

Tegnap végre megvettem a Grace Klinikát. Mert én ilyen papírforma vagyok:) kell hogy legyen betűje és tokja, hogy szín és irányszerint reábiggyeszthessem a büszkeség polcra. beteg-beteg. Nemjó nagy dózisban, mindig elhiszem utána, hogy mehettem volna orvosira is. És mindig eszembejut, hogy tök mindegy mert így se úgy se Seattleben gyógyítanék...akkor meg már minek? (nem kezdek hápogni a bús magyar helyzetről). Másfelől elegáns lenne egy orvosi másoddiplomával apróért kuncsorogni bárhol. Miután az első kutatási területem Derek Jarman meg a Caravaggio lenne (lesz), nem is tudom mi egyébbel szárnyalhatnám túl? khm.

Kiwaxolom magam, megünnepeljük anyut. Átpakolom a hátizsák tartalmát és nem tudom. Még egy film?:)

Valamikor 18.-án útra keltünk. Ez amúgy elő fog fordulni még párszor ebben az évben.

Elkezdődött az a szakasz melyre egyezményt kötöttünk Katival és Vivivel: ez egy olyan félév lesz mely alatt kettőt kell élnünk. Ünnepélyes megnyitója pediglen a Fishing On Orfű fesztivál volt. Tehát most mindenkor és mindenhol a such a high érzést keressük, mesélnivalót gyűjtve unokáknak és emlékeket a művészi mélységnek.

A magam részéről volt mélység bőven. Saját hülyeség nem szeretni zenekarokat rossz emlékek miatt és túl érzékenységem miatt beütött a krach egyszer-kétszer. Olyan nehézkes vagyok, mindegy.

Igen csak megváltó Heaven Street koncert volt. Minden száma kötődik valamihez , jelent valakit és képvisel egy-egy korszakot... A Kaukázus koncert meg inkább tanulságos volt, így ismét sajogva dobog a szívem a Földünk felfalásáért. (Olyannyira hogy ma őszintén meghatódtam a Gardena kampányán, amely minden megvásárolt szivattyú után 250Ft-ot ad az Unicefnek ivóvíz kutakra Szudánba - vegyétek, vegyétek : szivattyú márpedig kell!)

Új kifejezés született : ne csapjunk szarba! avagy igyekezzünk úgy lábujjhegyen balettozni a sátrak között és dimbesdombokon hogy ne essünk hasra vagy hanyatt. Nekem majdnem sikerült, Vivinek nem csak egyedül, Kati pedig Irgalmas/Szent/Szuper és Pollackos meg Cserkész, ha szarba csapna se úgy lenne az előbb említettek miatt. 

Sátorépítésből igenjók, állapotfenntartásból pedig nem eléggé vagyunk jók. Nehéz a kemping élet, ezt megint megtanultuk és nem biztos, hogy a Kukó (Gugóó) a legtáplálóbb reggeli vagy éjszakai nasi, pláne a becsempészett Fütyülős Barack után. A temérdek kép és videó majdnem jól tükrözi a fontos pillanatokat, csak azt sajnálom hogy engem néha nem vígasztaltak a csillagok, és amúgy sokáig tart a feldolgozás ha zavar keletkezik a rendszerben. Hitelességet megkérdőjelező dolgok márpedig történnek, minek is aggódom hát mindig mindenen.?

KIVi kompániánk pedig tovább suhan és ha már megpecsételtük tetkóval,szendvicsbe alvással és majdnem hektoliter kakaókkal (a válságos háromnapomat nem is említem) hova aggódjam még tovább? Pláne ha Katival mégiscsak bevállaljuk a hullamosást, tekintve hogy illegális tartózkodásokból már ászok vagyunk. Konklúzió: a Fishing egy közepesen erős, soksátras morgós-nevetős osztálykirándulás volt. Zártosztály kirándulás. Tudunk élni - néha még hajvasaló nélkül is. Jah és orvfürdőzésben is ránk vall a táblák furcsahelyen találása, na meg az ingyen ebéd.

Boldogságban túladagolódva érkeztem haza. Körbenézve azért elég jó most az élet, kényelmes semmittevés , fülledt érzelmek és sok-sok úticél.

26.-án ismét útra kelek, vándortarisznyámmal meg kimerülhetetlen zenekészlettel Pécsre később pedig Szombathelyre...