Kétnapi kemping élet megint ránk nyomta a bélyegét. Nyomasztó zsibbadásban készülünk a ma esti vépi murira... Itt vagyok a nem elég messzi Szombathelyen és azon gondolkozom, hogy tényleg haza akarok menni, vagy csak a megszokottság hiányzik? Ha a körülöttem lévő emberek feszültek, én is azzá válok. Ez olyan mint amikor látok egy sebet és érzem a vele járó fájdalmat...pedig a seb nem rajtam van.

Boldogságos névnapot Neked!