Najó, írtam ide egész hosszú önértékelési zavaros bejegyzést! De most már elég volt ebből! megszakítom a hagyományt... Ha megint elhagy a kedvem, csak júniusban éledek újra, pedig nagyon sok dolgom van. Dühös vagyok igen, de majd elmúlik vagy átalakul. Nem keresek bűnbakot. leállok hibáztatni másokat vagy magamat. Na.

Előbb utóbb működnie kell mindennek, hosszútávon. Az életmentés mindig leáll valahol.  De most...

Ez a hetem sárgadinnye izű volt. Egész héten olyan orbitot rágtam, de tegnap elfogyott. Az utolsó darabbal a tequila végzet, nyaltuk a sót mint a kecskék. Valahogy sikerült pont annyit meginni, hogy nyűgös lettem tőle (pms, menopausa már magam sem számolom). Aztán csak hiszti a Toxic felé, hiszti a Szenesig (menjünkmááá idefagyoook!) és hiszti hazáig.

Kati mindig korán kel. Rossz lehet neki, pedig már két napja kap kávékat, diktálom bele a kakaót...és az ilyen esték után alig jön belénk hálni a lélek... Az egyetlen dolog amire képesek vagyunk az a Grész Klinikán való elérzékenyülés.

Ma dacból kitakarítottam a szobát : megint!

Életünk Nagy Napjai! Holnap fogkrémet és tusfürdőt kell vennem, ja meg persze kaját, bár ahogy elnézem magam nem is baj ha a kaja kimarad. Mindegy mit teszek, ez úgy se lesz jobb. Hát márciustól alakformáló aerobikra megyek. Júlia már megalkudott volna a rock and rollal is, de aztán az sajna betelt.

Kell egy tévé. Akár kutatási céllal a vizuális befogadás és az étvágy közötti kapcsolat gyakorlati tanulmányozásához! - hat e rám a sok tarnay óra?

Hogy kell beégni kicsit sokszor egy nap alatt? bárcsak nem engem kéne kérdezni... Tegnap egy röpke félóráig úgy volt, hogy a vonaton leszek ilyentájt hazafelé. Nos ahogy az ábra is mutatja : nem vagyok. Maradtam még mozgóképelemzésre, reggi partira, és nyarunk feltérképezésére Zsuval. Merthogy a mi korunk társainak népbetegsége a vágyálom ami nemesegyszerűséggel csak ennyi: Amszterdam. Zsu még szeretné Barcelonát is, szóval cross the continent turnénak nézünk elébe...

Meg van a végeredmény, fel lehet  venni azt a felsőt...már nincs meg az az értelme amiért várt (vagy inkább amire várt). Hát így múlnak el korunk nagy érzelmei, elvárásai. És soha többé nem lesz oka a nemet mondásnak az, hogy várok valakire. (Rien á faire?) Eztán majd máshova járunk szórakozni :) amúgyis meg kell válogatnom a helyeket mert az elmúlt évben többnyire rosszkor voltam a legrosszabb helyen, hogy aztán bonyolódjék az élet... Nevetséges módja ez a fiatalságnak...hiába mégiscsak viccesnek születtem. (bár sokan állítják, hogy szar a humorom)

Azt hiszem már nincsenek itthon, vagy nagyon halkan alszanak. Hogy hallgatok én akkor Ewan Mcgregort? :) Nálam épp újra divatban van a Moulin Rouge :D És takarítanom kell, ma már tényleg.