Hogy kell beégni kicsit sokszor egy nap alatt? bárcsak nem engem kéne kérdezni... Tegnap egy röpke félóráig úgy volt, hogy a vonaton leszek ilyentájt hazafelé. Nos ahogy az ábra is mutatja : nem vagyok. Maradtam még mozgóképelemzésre, reggi partira, és nyarunk feltérképezésére Zsuval. Merthogy a mi korunk társainak népbetegsége a vágyálom ami nemesegyszerűséggel csak ennyi: Amszterdam. Zsu még szeretné Barcelonát is, szóval cross the continent turnénak nézünk elébe...

Meg van a végeredmény, fel lehet  venni azt a felsőt...már nincs meg az az értelme amiért várt (vagy inkább amire várt). Hát így múlnak el korunk nagy érzelmei, elvárásai. És soha többé nem lesz oka a nemet mondásnak az, hogy várok valakire. (Rien á faire?) Eztán majd máshova járunk szórakozni :) amúgyis meg kell válogatnom a helyeket mert az elmúlt évben többnyire rosszkor voltam a legrosszabb helyen, hogy aztán bonyolódjék az élet... Nevetséges módja ez a fiatalságnak...hiába mégiscsak viccesnek születtem. (bár sokan állítják, hogy szar a humorom)

Azt hiszem már nincsenek itthon, vagy nagyon halkan alszanak. Hogy hallgatok én akkor Ewan Mcgregort? :) Nálam épp újra divatban van a Moulin Rouge :D És takarítanom kell, ma már tényleg.