Miközben én itt élem az Álmok Álmát, kishíjján elfelejtettem, milyen jó is volt tavaly ilyenkor.

Oslóban a tavasz szürke, nincs Heaven Street Seven, se pedig a régi albitársak. Nincs kóválygás az országban, és mindenfelé alvás és PEN. És ma délelőtt mind úgy hiányzik, az összes fesztivál, a régi arcok. Az az érzés.

Mire hazamegyek megint, nem lesz más csak a két város közti vacakolás, az internethez kötöttség és az a temérdek vizsga.

És én csak élem az Álmok Álmát, mosolygok mert eszembe jut, hogy egy évvel ezelőtt kezdődött a javulás, és magamra nézve el sem hiszem, hogy ennyi minden változott. És csak döntés kérdése hinni , hogy ez véletlen vagy nem. Csak legyen elég tehetségem működtetni ezt az egészet, és egy év múlva megint visszatérünk a jelen státusz kérdésére.

Remélem, hogy ezt csak fokozni tudom.