Hazaérkeztem...már egy hete.

És esik, pedig mindjárt június és a fű pont fekvésre alkalmas. Napjaim a tanulás jegyében zajlanak, a barátom a számítógépem az USB telefon és a kamera. Beszélgetünk a kapcsolatunkról, ahelyett, hogy csinálnánk. Fájdalmasan hiányzik. Még csak félévet éltünk együtt, és annyira érezzük, hogy több kell. Még mindig ő a heroinom.

A Gyűrűk Ura pedig még mindig a legszebb film a filágon. A legszebb. Miközben a mindenféle filmtörténeti korokról dolgozom ki a záróvizsga tételeket, ezzel a filmmel csitítom a történelem felett érzett elkeseredésemet. Rendkívüli, szóval mondom: rendkívüli.

És mindenen kétszer dolgozom, és mindenért sokat... Rámül az élet, de előre szólok, hogy csak június közepéig engedem...utána enyém...nem, miénk a világ! Én neki adom. Ahogy ő nekem, és vége a törvénynek miszerint vagy a világ, vagy Ő. Mást szívesen elcserélek bármelyikért, de ez a kettő muszáj, hogy legyen: a világ és Ő. Most pedig következzék az újhullámok folytatása,irtó izgalmas...