Próbálnék valami vidámabb képet festeni...élet-kép-összefoglaló.

Mint már mondtam, ez most a tökéletes vegetáció. De lássuk mi is történt manapság. Beköltözött még egy lakó, szóval már öten vagyunk a Corridorunkban, nem jó - vége a mindig szabad fürdő és egyéb közhasznú területeknek.

Amúgy meg rémes ez a semmittevés. Ma például egyszer léptünk ki az utcára, hogy megvizsgáljuk az ICA (bolt) kínálta 4 koronás sörökről szóló legenda igazát. A hír igaz, ha ráteszik az üveg árát akkor is csak 5 korona. Jut eszembe, ki kéne fizetnem a Bercit. Mindegy.

Jeles esemény még, hogy elkezdtem a szakdolgozatomat, és megszületett a címe is. Igen képies. Amúgy meg döcögősen megy az egész, nem vagyok ráállva az otthon ülök és olvasok eljárásra. Inkább az otthon ülök és hülyeségeket nézegetek a neten verzió...

Amúgy meg eltolódott a bioszórám : délben kelek, és hajnalban fekszem. Életmód változtatásra lesz szükség. Példának okáért elmehetnék edzeni, de sajnálom rá a pénzt. Szeretnék egy lovat, nem is, egy unikornist...de olyat nem lehet, szóval inkább lovat.

Nagyon várom már a február elejét : érkezik a motiváció ;) és néhány kellék a kényelemhez. Ja nem is meséltem, hogy vettem egy 25ös farmert. Mintha rám öntötték volna, végre kezdek hasonlítani a régi önmagamhoz.

öhh. Hiányzik a mindennapos iskolába járás...így átalszom a heteket. Az az én nagy bajom, hogy ha valami nincs kőtáblába vésve és nem muszáj, azt nem is csinálom. Csoda hogy élek, meg lélegzem, ja meg, hogy megtanultam járni. Ha nem kaparom össze dolgokat, nem fognak jól működni...csakhát sehogy sem tavaszodik. Mitöbb ma egésznap havas szélvihar volt.

Mindegy.

Jövőhéten megyek Jazz koncertre. Igyekszem majd fegyelmezett lenni meg ilyenek...És találkozunk a nagykövettel (nincs egy rongyom amit felvehetnék). Ha már ilyen traumán kell átesni, igazán megérdemelnék egy fekete nadrágot is (mert ugye a szivárvány minden színében hoztam egyet, csak feketém nincs) és akkor még valami fehéret hozzá, aztán talán operabálba is mehetek.

Namost itt nincs ám olyan , hogy vasárnapi vásárolgatás. Itt vasárnap tényleg csak aludni érdemes, mert nincs semmi. Csak fagyott spagetti a hűtőben, jó is az.

szóval ingerszegény környezet, és ez a folytonos munka kérdés. Leginkább semmi nem tudok lenni, filmezni szeretnék...valami nagyban. Öhh, előre ráz a hideg az ősztől kezdődő kispolgáriságnak, valami állandó munkahelyet kell keresni. Valami olyannak a fonalát kell felvennem amit nagyon nagyon rég elvesztettem, kábé közvetlenül az érettségi előtt.Na ez a három év volt az igazi tengés-lengés. És én hozzászoktam. Nem is nehezen.

Bár én lennék az a hó amit az utcán most kotornak össze...

Lassan haladok az olvasnivalóval, ezért is maradtam itthon. Meg utálom a jazzt, nem titok na. Unalmamban ilyenkor azzal kínzom magam, hogy visszatekintek egy évvel ezelőttre. Képekkel dokumentált időszak. És olyan felhőtlen...

Akárki akármit mond, hármunknak már vége. Vége volt akkor ősszel, vagy talán már nyáron is. Az emberek úgy változnak mind a rendszerek... mindenféle rendszerek. Szóval mi is megváltoztunk. Csak én vagyok olyan hülye, hogy nem bírom felfogni: úgy már nem lesz sose.

Amúgy jobb napokon nem szórakozok ilyesmivel. Csak nyomaszt a sok tennivaló. Emlékszem arra amikor kisoromban hasonló okokból voltam rosszkedvű. Apukám azzal nyugtatott, hogy örüljek, hogy a házifeladat meg a felmérő a legnagyobb nyűgöm. Gyerek voltam, az életet muszáj volt élvezni. Ebből sosem brillíroztam igazán... Mostmeg már emögé sem bújhatok el. Kihúzom a tanulóéveimet, ameddig csak lehet. Aztán pedig utána nézek miből áll az élet igazán...

Vissza kell térnem a szociális életbe (pont úgy mint tavaly) még mielőtt kitavaszodik. A jóhír, hogy addig bőven sok időm van, ugyanis tavaly megesett , hogy még májusban is havazott. A hó pedig nem tavasz. A hó fehér, vegetáció, tompít és vakít, lezár egy kicsit, de legfőképp megtéveszt. Ez van velem minden télen.

Úgy érzem mintha hónapok óta itt lennék, pedig csak két és fél vacak hete. Nincs sok időm, és megint túl sok mindent találtam ki magamnak amivel csak jobb napokon, jobb kedvemben bírok foglalkozni. Nyűgős vagyok.