ennek megvannak a maga előnyei és hátrányai is persze...

de egyre gyakrabban érzem azt, hogy engem nem ismernek. a nyelvi korlátok tulajdonképpen védelmet jelentenek, azt csinálhatnék amit akarok és úgy adhatnám el magam, hogy a profit a Holdat érje. DE! mindig is szoktam mondani, hogy nem vagyok eladó...még magamnak sem. Ilyesmivel nem kereskedhetek. Így már az inkognitóság sem olyan pozitív.

Szerelmesnek lenni nem lehet őszinteség nélkül. De ezt a részt most tegyük félre... nem-ismertségem olyan kényszerképzeteket okoz bennem, hogy lassan meggyőz: nekem ismerkednem kell. Nem mondom, hogy senki nem ismer... de most feltétlenül be kell bizonyítanom magamnak, hogy a készülék jól műkődik és az inkognitóság pedig nem valami kicsi és fojtogató sziget ahová a világ száműzött engem...

azt hiszem láttam Miskin herceget

Amúgy meg utálom a digitális órákat, és azokat is amik nem digitálisak de a puccparádé okán nem lehet leolvasni róluk a pontos időt. Tulajdonképpen utálok én mindenféle órát, de legjobban azt az ezüst színűt a bal csuklóján.

Utálom a dobolós csengőhangot is - még egy itt felejtett dolog a kísértetemtől - már csak az emlékeimben mosolyog kivillanó rózsaszín ínnyel.

A holnapot önerőből kell megtöltenem értelemmel, amúgy a szar-várral is csak az a baj, hogy iszonyatos szaga van.

Jó lenne Bogival a Dunaparton inni egyet a csontritkulásra, búcsút intve az utolsó nyármeleg napnak. Fél liter cseresznyés kóla épp elég cukorlöketet ad megvitatni a világ, a Hold és a lelkünk közt dúló életet. Bogi azért jó beszélgetőtárs, mert hamar kilépünk a valóság vasfüggönye elől, és máris tudjuk mi az az emberi jóérzés. Márpedig ez fontos, látva hogy élnek ma mások.

Élni egy dolog, de néha beszélni is kell róla. Le kell szépen ülni, megcsodálni a rózsaszín eget a műegyetem mögött, megszámolni a koszos és zajos sirályokat és közben nyugodtan elkölteni azt a kis cseresznyés kólát, amitől azt szeretnénk ha inkább vaníliás lenne, de olyan sajnos csak Oroszországban van.

Szarból várat építeni márpedig lehet.

Ma lovagoltam. Terepen, becsületesen..vágtával. A részletek: bocknyereg, Felhő, napsütés és kényelem. Ja, az új chapsek meg a barátaim.

Lelki okokból pedig van nem kevés. Lebegek a részecskékkel. A részecskék pedig a legyesszürkeség pettyei melyeket a lendület szét fújt a mezőn. Nem gondoltam semmire. Minden mindegy, és elviselhetetlenül könnyű lett egyszerre. Az élet egyszerű. És nem fáj ami volt, az sem ami lesz. Ha végre a távkapcsolatom újra kapcsolat lesz megint, akkor minden ugyanúgy helyrekerül mint a legyesszürke hátán ma délután.