azt hiszem láttam Miskin herceget

Amúgy meg utálom a digitális órákat, és azokat is amik nem digitálisak de a puccparádé okán nem lehet leolvasni róluk a pontos időt. Tulajdonképpen utálok én mindenféle órát, de legjobban azt az ezüst színűt a bal csuklóján.

Utálom a dobolós csengőhangot is - még egy itt felejtett dolog a kísértetemtől - már csak az emlékeimben mosolyog kivillanó rózsaszín ínnyel.

A holnapot önerőből kell megtöltenem értelemmel, amúgy a szar-várral is csak az a baj, hogy iszonyatos szaga van.

Jó lenne Bogival a Dunaparton inni egyet a csontritkulásra, búcsút intve az utolsó nyármeleg napnak. Fél liter cseresznyés kóla épp elég cukorlöketet ad megvitatni a világ, a Hold és a lelkünk közt dúló életet. Bogi azért jó beszélgetőtárs, mert hamar kilépünk a valóság vasfüggönye elől, és máris tudjuk mi az az emberi jóérzés. Márpedig ez fontos, látva hogy élnek ma mások.

Élni egy dolog, de néha beszélni is kell róla. Le kell szépen ülni, megcsodálni a rózsaszín eget a műegyetem mögött, megszámolni a koszos és zajos sirályokat és közben nyugodtan elkölteni azt a kis cseresznyés kólát, amitől azt szeretnénk ha inkább vaníliás lenne, de olyan sajnos csak Oroszországban van.