Sokat mélázgatok mostanság, ahogy egyre gyorsabban szakad rám a realitás.

Egy nagyon göndörhajú fiú kérdezte nem rég, hogy "akkor most tök naívan mész bele a vak-világba?" ("-hát, ja!") és hozzá tette, hogy hasonló helyzetben bizony ő is így járna el.

Mindenesetre bugyit és mobiltöltőt mindenképp vinnem kell...mobiltöltőt annyira nem is.

Ha az a szó jut eszembe, hogy otthon, igen közel kerülök egy fulladásos pánikrohamhoz. Hajlamos vagyok túl nagy ügyet csinálni ebből az egészből, hiszen ha tulajdonképpen elmentem Norvégiáig, akkor már igazán elmehetek Ausztráliáig, mert "bennem" egyikük sincs messzebb Csepeltől. Természetesen sok-sok kérdésre válasz csak akkor jön, ha megpróbálom, és mivel gombásos utazásaim során már levetült - tudom mi következik most a realitás talaján.

Amúgy azt már tudjuk, hogy mindenhová hazatalálok, akkor miért pont Őhozzá ne tudnék, és nemsokára 25 is leszek, és Krúdytól azt is tudjuk, a 25 éves hajadon az ördögtől sem fél.

Sovány vígasz, kicsike kenyéren...