vannak olyanok, hogy sebek. Gyógyulnak is meg nem is. De inkább igen... viszont vannak olyan lehetetlen lények mint én, akik miatt még sem, mert tépkedik őket. Szépen megfogom a csücskénél és húzom amég vérzik és ég és fáj... és nem lesz jobb sem nekem, sem neki. Ahelyett, hogy hagynám ott az egészet, hadd gyógyuljon és aztán később jólesően viszkessen, aztán már csak röhögjek a varr színén... nem!

Valamivel kevesebb mint egy éve, újra meg újra tépkedem, hadd fájjon csak, hadd ne felejtsük el és hadd legyünk már boldogtalanok, mind a ketten. Ennyire hülye lettem én tavaly február óta. Már szaksegítség sem kell, ugyanis felállítottam a korképet minden oldalról... Mindenki itt van velünk, itt él ebben a kapcsolatban. Nézik a mindennapjainkat az ágy széléről.

Most hogy pedig szerződést kötök az ördöggel, talán már nem is lesz időm vendégül látni a kísérteteimet, és mire elrepülnek, remélhetőleg én is elrepülök...a melegebb éghajlatra.

Mintha már egy évszázada...

Amszterdam színes és fényes... de mindenkoron tompa, ha elmúltál 18.

Szóval március végéig élvezem még a magyar napsütést, aztán megyek oda ahová a madarak jó része sem. Ha most leülnék tárgyalni a 10 éves önmagammal, azt hiszem sok mindenben nem okoznék neki csalódást. Mégis néha elfelejtem ezt a megközelítést és beleveszek a részletekbe. Pedighát a komollyá válás küszöbén ácsingózok, ami nem is olyan nagy dolog.

Természetesen elcseszés esetében nem felejtem el a szóbajövő egyéb opciókat: 1. elköltözöm a hegyekbe, kecskéket tartani. 2. Elköltözöm Amerikába az amishokhoz lovaskocsizni. 3. Elköltözöm az esőerdőbe, agyon csípetni magam a szunyogokkal. 4. Elmegyek Afrikába igét hírdetni. 5. Kuvasz fajtamentő önkéntes leszek itthon.

Mindenesetre túl sok hülyeség jut eszembe manapság. Rájöttem, hogy sokat gondolkodni önmagadról egyenes út a paranoiába, márpedig én eldöntöttem, hogy 30 éves koromra nem akarok attól rettegni, hogy mindenki földönkívüli, csak én nem. (még ha ez így is van:D)

Valamint pontot tehetnék már az örökös féltékenységemre is, ami olyasféle rossz-szokás amit az ember az előző kapcsolataiból örököl és hordoz tovább. a minap arra az érdekes következtetésre jutottam, hogy milyen jó dolog 15 évesen a párkapcsolatok start vonalán állni és élvezni, hogy nincs semmiféle üldözési mániád vagy rossz szokásod, mi több keserű tapasztalatod sem. Ezen érzület visszahozása lenne csak az igazi lazamadafaka-izmus!

Holnap állásinterjú - mégegy. Remélem az utolsó