Nem megy a rajzolás...tök gáz érzem hogy van valami amit most kikéne adni,de nem jön, egy épkéz láb ötletem sincs és ez marhára bosszant...ez,ez olyan mintha mondjuk hányni akarnál de összevarrták a szádat,najo talán ez egy kicsit otromba példa ,de komolyan kábé ez az érzésem...torokszorito!

Nemrég megfogadtam hogy a lelkisérelmeim miatt egy ideig kényelmes életet szeretnék élni,tudjátok amikor a kisujjamat se mozditom a világért..ezt értsd afféle bosszunak (mintha nagy büntetés lenne)..szoval a kényelmes életem: na igen a bökkenő meg az hogy ezt a létformát nem birom sokáig, rájöttem hogy baromi ambiciozus vagyok, és ez nem is lenne baj, csak hát milyen már hogy érzed hogy mennyi a tennivalod és nem tezsel semmit. na ezt most jol leirtam,senki nem ért semmit. lássuk tisztán: vagyok én alig 165cm és 45kiloba szorult szintiszta akarat,többnyire a jövömmel kapcsolatban. és a legnagyobb bajom kábé az hogy még a mában kell élni, aztán  baj még az is hogy tenném a dolgom,vagyis megvalositanám azt a temérdek ötletet amivel megáldott az ég, csak minden megvalositás előtt áll egy akadály, különböző célok megint csak más akadályokkal..na eddig stimt? tehát kábé kötve van a kezem.

ilyenkor mit tesz az ember? megprobálja hasznosan eltölteni az idejét, de ééén? én meg ahhoz nem érzek elég energiát hogy mással foglalkozzak,na ez is elég homályos (száz hogy holnap vissza olvasva betegre röhögöm majd magam rajta, de most vhogy jol esik, és elvégre a blog többnyire ezért van)...

na mindegy jobbhijján ismerem a terveimet, azt is kábé hogy mit kell tennem (várni), már csak azt kéne megoldani hogy jol is érezzem magam...na és itt a bibi, vhogy nem megy. de még csak megoldást sem látok...vagy nem akarom észre venni...najo elég a filozofálgatásbol...késő van, és a pillogoim, már nem birják sokáig