Nem rég döbbentem rá egy különös dologra. Észre vettétek már hogy a szemetek sarkábol máshogy látjátok az embereket mint szemből?de de ez most holt komoly ,nem őrültem meg, olyan mintha a szemem sarkábol látnám az iagzi énjüket,mintha oda már nem jutott volna abból a ködfüggönyből ami ötéves korunk körül ránk borul,és utána mindenkit a külseje alapján ítélünk meg... látom az embereket,máshogy mint ahogy rájuk nézek...igazán látom őket. Ma például egy anyukát láttam a szemem sarkábol fiatalnak és szépnek,pedig az arca nyuzott volt és beesett. Olyan furcsa, de ezekszerint van lelkünk ami látszik is és szemmel láthato nem csak amolyan érezhető mint a tündérmesékben! mikre rá nem jön az ember ha sokat utazik a BKV különböző járatain egyedül, de télleg ha nincs jobb az embereket nézem, és olyan furcsa ha pölö valakit sokáig nézek szemsarokból és végre odafordulok van hogy mást látok, szönyűbbet vagy épp szebbet...hm furcsa!

Mindegy, megyek lezuhanyzom, lemosom magamrol a nap szennyét...de miket is beszélek,ez szép nap volt (köszi Csillagvirág:)...és végre zuhany után, napvégén és egy másik elején elalszom, már kábé tizenkét orája erre a pillanatra gondolok, és remélem nem kell csalodnom benne, bár semmi oka hogy rossz legyen, mert It was a beautiful day (szegény U2,átköltöttem :)...de énekelhetnénk Charliet is: könnyü álmot hozzon az éj, altasd el hűs dunai szél....

egyébként a Dunárol jut eszembe,hogy ma szép napom volt, ha még nem mondtam volna. na tessék megint egy ,egyembernek valo blogbejegyzés mert ezt sajna csak a félig festettkörmű (de festett vöröshaju) Csillagvirág fogja érteni...hát van ez igy, nektek többiek: jo fejtegetést:)