Régi sebek...már megint, hogy fáj-e? Nemtudom/talán nem...esetleg még nem. Hogyan lehet kiheverni valamit? érdemes-e elfojtani az érzelmeket,ha valahol mélyen kezdjük megérteni ,hogy hiába ellenkezünk. Fel tudjuk e vértezni magunkat a fájdalom ellen? Élhetünk boldogan ebben a világban? És végül: összejöhetnek e a dolgaim ugy hogy végre jol érezzem magam! Emlékszem...eszembe jut minden régi gondolat,ami pár honapja született meg bennem,mindegyik ujra kísért, néha összesűrűsödnek és lecsapnak egyetlen pillanatban,olyan erősen, hogy két dobbanás helyett ugrik a szívem,és rosszabb esetben belecsuklik a térdem! "love is a game we all must play"- ez valán leírva egy dalszövegben (talán többen is), és bazz! milyen igaza van. De mi a fenét csináljak ha már hosszuhosszu ideje ugy talál rám,hogy mindig a rossz lora teszek? Az egyiket nem érdeklem,a másik vakvágányra fut, a harmadik egy másik generáció, a negyedik mindig foglalt, és még sorolhatnám! A jo filmek azt tanítják nekem hogy vannak fontosabb dolgok,hát foglalkozzak azzal, de mindig ide kanyarodok vissza! mostmár téleg elég volt egy időre a szabad és vad életből! Az akit kinéztem magamnak (régi história),de eszembe jutnak a régi gondolatok, emlékszem...vele nem lesz csapda,nem lehet az...De nem merülök el ujra a sárban,csak várok,csak nézem, és látom! Nagyon szépnek, és büszkének, és néha ugyérzem hogy ő is lát engem,és így lát. Olyannak lát amilyennek én szeretném ha látna. Mint régen abban a kis koszos akármiben. Körül vett a sötétség, és ő kirántott belőle, azzal a két szép szelíd szemével! (tündérmese igaz?) Bár olyan időben és állapotban voltam hogy bármilyen tekintet segített vona,tulajdonképpen hálás voltam minden törődésért, és pont ő jött! Talán nem is akarta,nem is tudta, talán nem is látta!

És ma? mintha ma látott volna,sajnos olyan ritka ember akinek megvan az a képessége hogy tud velem bánni! Kezelni tud, kordában tartani,eléri azt amit akar,megtudja magát szerettetni velem, és azt is tudja hogy hogyan irányítson...akárhová. És engem nem érdekel hova,csak hogy ő azt akarja! és ez nem egészséges,mert félek hogy rossz kezekbe került ez a hatalom,és csak megnit fájni fog! De a következőt nem élem tul,már nem jön semmi ami a felszínen tart! Ugyhogy,most nincs más dolgom,csak függetleníteni magam,vele szemben is. Megállni és fiigyelni,várni!egy tapodtat sem előre vagy bármerre...Adri mondta hogy végülis megér egy probát....szerintem is megér egy probát, de csak ha Ő ugy akarja! Eszembe véstem hogy a szabadakarat szent!

Szeretném ha ő nem szenvedne,akudt ego hiányban, jo lenne ha nem arra kellenék neki,hogy elhitesse magával milyen fasza csávó! szeretném hogy ha magamért kellenék neki, ha kelleni fogok valaha is!

Csak várni,várni,várni...csak nyugalom, egy másik dal megmondta: Love Will Come through...remélem igaza van...