Hajajajjj! Cserben hagytam szegény tesot, és most egyedül van a husevő rokonokkal valahol Budapesten! Én meg itthon élvezem a csodálatos egyedül létet, tipikus énekelgetés a géppel,pattogás jobbra balra ,és mindjá haj mosás is:) Teljes a boldogság: bár egy kis felhő árnyékolja, amit ugyhivnak nyelvvizsga! Segáz, arra is készülünk, helyes szo itt a :majd! a Mester és Margaritát is ki kell olvasni,megmosom a hajam és téleg neki esek...
Épp a változásokrol elmélkedek...olyan sokat változtam, jo példa erre hogy régebben utáltam mr.Biget a Szex és New Yorkbol,azt mondtam rá hogy csunya meg minden...és ma? 180fokos fordulat: kijelentettem hogy jo hapsi! hihetetlen :) Ha már a hapsiknál tartunk,nagyobb a pangás mint maga mr.Big, nem kínoz a dolog (nem ugy mint szegény tesot aki lassan egy féléve szingli, tegyük hozzá hogy én ennek majnem a másfélszerese ota :) és nem is az a baj hogy nem lenne senki...Hanem az a baj,hogy senki megfelelős az a baj (Belga) Tudom hogy hozzájárulhatnék a normális himegyed megtalálásához azzal hogyha kimozdulnék itthonrol, de ha jol látom még a remény is elveszett,hogy érdemes kimozdulni...Elveszett vagy anyu takarított és ezért nincs meg!
És én mien sokat tudok nyünyögni ezen...De Tomival pont ezt beszéltük hogy ha van az a baj,ha nincs akkor meg az. Olyat még nem talált ki senki hogy ha kell akkor van de ha nem akkor eltűnik? Ez alatt a több mint egy év alatt nagyon kegyetlen lettem...mondhatni elvadultam...Szegény-szegény hapsi aki azt gondolja hogy majd megszerez magának,nem hinném hogy tudna mit kezdeni a hülyeségeimmel...És még zsákbamacska sem vagyok,mert szinte a homlokomra van irva hogy: vigyázz hülye! :) najo itt a hülyeség származhat a sok rossz élményből is! De amég kedves exem ébren álmodik és biztos hogy csodálatos párkapcsban él egy évvel a történtek után-- nos én addig képtelen vagyok nem keserű szájízzel gondolni a saját helyzetemre!
Megvénülök anélkül hogy más is látná mien szorakoztató,ha épp szórakoztató kedvemben vagyok?...Tul leszek a fénykoromon ugy hogy közbe senki nem látja és nem értékeli a szépet (tom relatív- de ez itt a kétségbe esés! köszönj neki szépen: Sziija kétségbeesés)...szoval bealkonyul anélkül hogy valaki fogná a kezem? Tul vagyunk a nyár felén,és hajaj inkább vissza se gondolok! Várom a szilvesztert, hogy uj évet kezdhessek! Mert valaki nagyon elrontotta a mostanit...
Szilveszter,nyuu jiér! egy évforduló...minek is ? lássuk csak: az első nagy szívtörögetésé! És már megmondták millioan hogy balfék aki miatt bánkodom,meg hogy talán meg sem érdemel, sőt tegnap fel is ajánlották hogy ha akarom átrendezik az arcát (hehe csak vicc,asszem...persze hogy csak az. Peti csak hülyült) és jol esett :) De a nagy helyzet,hogy nem lesz nekem jobb életem addig amég én nem töröm össze őt! Vagyis a baj az hogy nem kell más! nincs senki aki most jobb lenne nála. Most mit tegyek? Azt akarom hogy eljöjjön az az idő ,hogy lehetőségem legyen nekem elhagyni... Hogy egyszer ezt mondhassam neki : XY! azt hiszem most elhagylak!- a legjobb terápia hogy magamhoz térjek végre,és helyre tegyem kisiklott életemet! Hihetetlen hogy egy ilyen kontár barom,ennyi sok bajt tud csinálni,anélkül,hogy egyáltalán jelen lenne (lássuk be azért néhanéha felbukkan)...
Tehát mit teszünk? ülünk és várunk a csodára,a nagy lehetőségre...ülünk és integetünk az életnek ,aki épp most megy el előttünk...ringatozom a hintaszékben a tornácon...és végignézem a greatest (ejtsd:gréteszt) pusztulást!
