Tegnap meg volt a Nagy Per első szakasza...csak a vállam veregetem hogy milyen szépen beszéltem,és milyen szépen eltudok fogadni dolgokat,de ugy tűnik ,hogy ez nem elég... Félek hogy jól látom ennek az egésznek a végét: a fal amelyet most nem én építettem, tulságosan magasnak bizonyul! Kár lenne próbálkozni az átjutásban ha a tul oldalról nem is akarják! Mit tehetnék? Könnyes szemmel elfogadom hogy hogy hamarosan lezárul az eéletemnek egy napfényes és biztonságot nyujtó szakasza.... Nem értem,és nem miattam. Mondhatnám hogy nem baj,de az! Hatalmas baj,magaután vonva a hatalmas ürességet. Deh én nem tudok többet tenni, ez az ő döntése, és érzem mi lesz a fontosabb...Fenyegetve érezheti magát, ezért is fog itt hagyni! De kibírtam én már rosszabbat is! Vannak dolgok amik még nálam is fontosabbak és hiába háboruzok,nem tudom kivívni a nekem szükséges figyelmet,státuszt...

Esetleg csak későbbi megbánást,ami nem engem fog kínozni...