Az előbb ugy éreztem mindjárt megfulladok ha nem tudok írni. Most meg nem tudom mit kéne írnom. Trollal összevesztünk, ami nem fáj, inkább az hogy tesom nem ismerve a helyzetet neki ad igazat! Nem illünk egymáshoz! Ha csütörtökön találkozunk el kell mondanom neki. El fogom hagyni. Nem kell a komolytalansága, és a gyereksége. Nem kell tőle semmi...Felőlem a Good Charlotte aláírást is megtarthatja ... Eljön még a nap mikor a GC fog tőlem aláírást kérni.

Széthullóban a család...Nem részletezem,talán ez a rosszkedvem forrása. A baj az hogy korlátolt a világ,semmihez sem tudok kezdeni támogatás nélkül. És a nyelvvizsgán is meghúztak,semmire nem vagyok képes. Csak hülyén viselkedni és hisztizni. Köszöntelek ujra feleslegessé válás érzése!

Ma elvileg bulizunk, de olyan kedvem vagy hogy mindjárt nincs is. Amit elfojtok arrol tilos írni,mert elfojtom. Egész jol csinálom...

A másik nagy gond hogy nem tudom mit kezdjek a hajammal,mindjárt fogok egy ollót és akkor neki esek. Olyan hülyén áll hogy nem találok rá szavakat.Nagyon sokat tudok nyávogni...(lásd most) De már ez sem érdekel.

Pillanatnyilag kiégtam és ha nem cserélnek bennem izzót akkor sötét marad.

Ahhoz képest milyen nyomorult kedvvel feküdtem le tegnap ,igen érdekeset álmodtam...az üzenete nekem kb annyi hogy számomra mindig van hely,egy kéz melyet megfoghatok ha baj van,egy mosoly amely megnyugtat,és egyébként is nincs okunk magányosnak érezni magunkat!Vagyis amiután lefeküdtem megtelve a világ bajaival,kicsit megnyugodhattam. Nincs itt semmi baj!