Elengedtem...Sok volt ez már nekem,kimerítő és végtelenül fájdalmas. A korszak alkotó ötlet a szolnoki gyorson jött,Budapest felé.  amikor már a metronál álltam, tudtam hogy ez az egyetlen amit tehetek!Igy a metro szele elfujta a fájdalmamat, a keserüséget,a szorongást és végül Őt! Nem bánthat többet,mert nem engedem közel,sohasoha többet!

Igy kéttonnával könnyebben most épp nem is tudom mit kezdjek magammal,tegnap vizsgáztam,angolul/ból...no comment! Holnap is fogok de beszédből :) Meglátjuk mert nem erősségem a beszéd,igy most kifogytam a dolgokbol és lusta vagyok megnézni mi a jelzőlámpa angolul,ugyis kérdezni fogják asszem...Érzem!

Érzek én még mást is: hadakozást, a betoduló gondolatokkal! És tudom hogy jol teszem, kikergetem őket,nincsen szükség rájuk,talán majd a következő metroszele elfujja őket...Talán én taszitom ki...

De menniük kell,legkésőbb a következő lomtalanitáskor!

Csak az Ő háta mögött....

Hatalmas sóhaj, egyszerűen órisái! És nem a megkönnyebbülésről szól! Sajnos....bár már nem fáj annyira,sok dologra rájöttem...

Lehet hogy csak elismerésre vágyom tőle,és arra hogy szeressen! De ez még távolról sem jelenti azt hogy én szeretem! Én nem tudok szeretni,illetve csak magamat szeretem! És mások csak tükrök,várom hogy magamhelyett  vissza szeressenek...mert ha magamat szeretem,nem szerethetem viszont?! vagy nem tudom,ez bonyolult!Tudom hogy ha megkapnám,egy idő után elhagynám! Mert ilyen vagyok, egyeseknek kedves-aranyos,másoknak csak egy genny alak! Szeretem a szélsőségeket! De ne legyek semleges senki számára ! Még Neki sem!Mert fáj ,mert bánt! mert ugyérzem nem vagyok rá hatással! Kettősség: fáj őt látni,de jo is...hihetetlen, mosolygok de belül órditok! Hangosan velőtrázóan!

Még mindig nem hevertem ki,még nem ,nem most,nem igy! Nem tudom! valaha vége lesz ennek? nem tudom! Az egyetlen véglegesség amit elképzeltem,sajnos nem tűnik megvalosulni! Miattam? sokak szerint nem! és a Fontosabbik sokaság mondja! Higyjek nekik? ezt se tudom! mit tudok? Egy dolgot biztosan: nem szabadulhatok tőle,nem megy, nem tudom elfelejteni! Ha ez a szerelem, akkor tessék örüljetek : szerelmes vagyok!

Reménytelenül....

Íme megint itt! Tegnap vettem magamnak egy CDt amikor a Vivinek mentem ajándékot vásárolni :) Spirit- Stallion of the Cimarron c. mese original soundtrack-jének boldog tulajdonosa vagyok :)szép zene...Bryan Adams...

Végre megcsinálták a bankkártyikámat, és a mai napon sikerült is letiltanom magam a telefonos egyenleg lekérdezésről , nyamvadt automata, szerinte nem volt jo a kód amit bepötyögtem! Pedig eskü ismerem a számokat...mindegy,holnap ujra probálkozunk,bár az oldal tatyót inkább ma venném meg. Segáz!

Ma szülinapi zsúrra megyek :) a Grét kérdés hogy ő is ott lesz avagy nem...és én már nem tudom mit higyjek, érdekel is engem egyáltalán? őőőő izééé,asszem most nem egészen!

HORVÁTORSZÁG:

Gyönyörű volt,bár most voltam harmadszorra,és ugyan azon a helyen ahol háromévvel ezelőtt...De akkor is szép volt,megujuló,szinte várt rám! Ez az egyhét annyi energiát adott hogyx mostmár kijelenthetem: Jol vagyok! és ez kellett nekem...ennél többet még sosem pihentem egy nyaraláson! Minden napra jutott egy vagy két csoda :):

volt hogy elmentünk egy világito toronyhoz,énmeg pisilhettem a holdfényben ami majdnem telihold volt! nagyon szééép volt! Aztán tesoval átusztunk a tulpartra és nagy magányunkban hiányos öltözetben napoztunk ...vagy elszusszantam miközben a tenger elringatott egy matracon...halakat is fogtam,de visszadobtam őket, láttam sok érdekes tengeri izééét,és majdnem fogtam skropiot is...gyönyörű volt...komolyan.

De most nagyon ugy tünik hogy indulnom kéne mert nem érek ki a blahára időben...