Vége! És messze túl teljesítettem, nem akarom elkiabálni de lehet ,hogy kitűnő lesz...ezesetben álljunk meg egy pillanatra és sírjunk! Az a sok munka, ezaz egész év...te jó ég. És vége, persze kezdődnek majd más nehéz időszakok, de most koncentráljunk egy kicsit a múlt évre!

Mennyi minden történt, még emberikapcsolatok mértékén mérve is! Csak az szomorít el ,hogy idáig jutottunk! Nekem igen is hiányzik, mert jó volt megismerni, jó hogy odajött és utána majdnem minden reggel együtt mentünk! Nem hizsem ,hogy elfelejtem. És lehet ,hogy jövőre már nem kell nyolcra bejárnom....satöbbi... Itt álljunk meg: szóval odáig süllyedtünk ,hogy ha hívom nem veszi fel, ha írok vissza se ír... és nem tudom miért,el nem tudom képzelni mi rosszat tettem... Najó legyünk pozítívak: van egy elsős irodalom könyvem! Mindenesetre hiányzoni fog, én már csak ilyen vagyok!

Aztán, össze jöttem valakivel. Akiről úgyérzem hogy kicsit idegen, és nem akarom közelebb engedni, már nem...Talán nem született olyan ember a világra, akit közel engednék. Kicsit megromlott a dolog, a kapcsolatunk vagy mi...Nehéz tűrni és én most nem akarok! Igazából szeretetre képtelen vagyok, vagy még nem találtam meg azt aki valóban megérdemli! Mindenesetre még maradok! inkább engem hagyjanak el! De ne kelljen már ezt is nekem csinálni!

És most , nincs más hátra mint előre, van még dolog bőven! többek között ma megyek dolgozgatni, és aztán majd kiszedik a mandulámat, de holnap olyat bulizunk, hogy emlékezzünk még ! És méltó képpen zárjuk le ezt a négy évet! Be kell vallani, herr rohadter jól éreztem magam, és imádom az osztályomat!