Nagy a csend...Adri is elment. Nem barátokból azért nincs most se kevés, holnap is akad valaki...De akkor is nagy a csend!Jó lenne már holnap ilyenkor!Igazából semmit sem várok, semmi nem fog történni,semmi olyan amin lehetne csámcsogni. Elfelejtettek!Van ez így! Hát most mihez kezdek? Várni, mindig csak várni, néha azt se tudom ,hogy mire!

Tömött szürkebundájú kutya, már hetek óta nem látom. Az emberek Macinak hívják és valóban olyan mint egy medve. Az egyik füle kajla. Kedves kutya, oknélkül nem bántana senkit.Ahányszor egyedül érezve jöttem haza a HÉVtől, mindig haza kísért. A téren lakik valahol, őt is elhagyták. A lámpánál amikor megállok hozzám dörgölőzik, lehet vagy 70kilós,hatalmas állat. Van hogy az éjszaka közepén találom a megállóban,és mindig haza kísér, teljesen a kapuig! Szeretem, jó kutya! Amikor meséltem róla Erikának, alig akarta elhinni. Pont úton voltunk a Hév felé. Maci süttette a hasát a virágos stand előtt. Messziről megismert, felugrott és odarohant hozzánk. Erika csak bámult, és ahogy tovább mentünk a kutya előttünk ügetve, felszegett fejjel hátra-hátra nézve ugatott. Az ugatás kicsit énekszerű volt, a tömegnek szólt ami velünk szembe jött, Maci helyet kért nekünk... Ha nem velem történik el sem hiszem, Erika szintén. Teljesen  a Hévig eljött velünk, aztán sarkon fordult és ellépkedett a pékig kunyerálni valami ételt!

Ennek már több mint négy hónapja, azóta csak kevésszer láttam. És már rég nem kísér haza... Láttam róla egy hírdetést, valami lelkiismeretes ember kiírta ,hogy valaki fogadja örökbe és kezeltesse, mert beteg a kutya... Remélem ez történt...