Tegnap megint mozi volt Csillával. A horror filmek kihaltak, így jobbhijján  fél tízkor beültünk megnézni a Sövényen Túl c. animációs filmet,ami egyébként szúrós kiritika is egyben,a városiasodást tekintve! Nade mellőzve a nagy szavakat, igazi sírva röhögős film. Nekem legalábbis folyt a könnyem, és velem együtt legalább ötven ember fetrengett és vinnyogott . Én még így nem sírtam filmen :) ezt még valakinek meg kell nézni,akinek szívügye az erdei állatok sorsa az ember terjeszkedésének örvényében! Csak azt nem tudom ,hogy veszem rá arra ,hogy beüljön egy elvileg gyerek filmre.... ami csak a szinkron hangok hevessége miatt való gyerekeknek ,de egyébként meg nem...

A tegnapi röhögés hullámot leszámítva elég kormoran vagyok. Tomi felhívott tegnap,ez azért nagy esemény mert kb. egy fél éve nem beszéltünk.Már csak hat nap van az eredményekig...na nem mintha izgulnék,de a pofám fog leszakadni ha nem vesznek fel sehova..Ma van az utolsó kresz óra, tanulni is kéne basszus mert jelentkeztem vizsgára ... na ha ott meghúznak,akkor mosolyszünet lesz anyuékkal

A szobám lassan teljesen készen lesz még várunk egykét bútort,de így is abszolút lakható...A tétlenség és a semmi nem történik már szinte kézzel fogható. Ha nincs miről írni,inkább ne is írj...én sem erőltetem tovább...