És hazajövén Horányból ,íme megint itt találom magam. Az én szenvedélybetegségem te vagy kedves naplóm!

Mennyi minden történt néhány gépelésnélküli nap alatt. Hát lássuk: Gogol Bordello koncerttől való elragadtatásban ébredtem csütörtök reggel, a ház üres volt és fényes. A mediterrán megint meglátogatott, énekelni támadt kedvem olyan duetteset a hifivel. És mivel találkozni kellett drága apukával ezért gyorsan összeszedtem a szobámat felöltöztem (dalolva) és már indultam is a kézzelfogható napsütésbe. Kapuhoz érve láttam ,hogy a postaláda már megint szétfeszül, kecses mozdulattal kinyitva (fejjel magasabban van a drága) a pofámba zúdult az összes levél és reklámujság... Csudijó! De ami ezután következett az beillett volna egyszemélyes esőtáncnak is.

Merthogy megkaptam a várvavárt levelet Pécsről. Nagyalakút húúú és vastagat háááá... FELVETTEK. Az őszt már Pécsett látom. Tanulni pedig azt fogok amit mindig is akartam: filmet!

Csak a félvilágot telefonáltam körbe (igen Őt is felhívtam), aztán találkoztam Apival ,hogy új mobilet vegyünk mer a mostani az szegény elég lestrapált!

Pénteken leutaztunk Horányba a Vándorokkal. Lelki-simi másfélnap. Naggyon jól éreztem magam , és lehet gratulálni mert színjózanul bírtam (mindenféle körte vackokkal itattak) egészen a mai hazaindulás előtti huszadik percig: Amikor is...

Barzoj úgy gondolta ,hogy romantikusan elsörözget magában a függőágyban közelnegyvenfokban a tűző napon, hintázgatva (nagyon hintázgatva) , kéttonna édesség után. Nem is kell mondani : beálltam mint a nemtommeik óra! Najó csak az indulásig voltak zavarba ejtő ingerenciák, de a hazaút abszolút kijózanított...Welcome home, Bpn már alulöltözöttnek éreztem magam.

Függőágy...ma hajnalban kitaláltam ,hogy ott alszom a hálózsákomban, függve...A csillagokkal. Ringatózva, nézelődve, elmerengtem ,hogyan is tovább.

Életem célhajhász fele helyre lett rúgva, a Szigeten megtették (meglibbent előttem a rám váró lehetőségek tárháza)...Érzelmi síkon is jól vagyok, bár ez a kapcsolat ami nem is az , sose lesz olyan amilyennek először megálodtam (Nagy Változás),de mégis úgyérzem érdemes lesz  odafigyelni rá,mert megadhatja azt amire szükségem van.

Szükség. Rájöttem ,hogy emberfüggő. Sajnos ott tartok ,hogy nem mindegy kitől kapom,kurvára nem mindegy! Kezdek félni ,hogy fontossá válik a számomra és tudom, nagyon jól tudom ,hogy ő is tart ettől! Persze az élettudat nem enged majd ragaszkodni hozzá egy bizonyos foknál tovább,de azért  azt mondanám ,hogy jó. Így jó. Vele jó. És nem tudom ,hogy most lenne e más akit a helyére kérnék. Szép se hiányzik már. Ahogy eljött az agusztusi szellő,kifújta őt a gondolataimból, és nincs több szükségem jelentőségteljes hévesreggelekre!

Most pedig arra fogok törekedni amit rajtam kivül még egy ember tartott fontosnak...Örülni! Örülni kell! Neki,vele,érte...Remélem előbb utóbb neki is eszébe jut ez az opció...és akkor már az öröm is kölcsönös lesz...