Halálosan fáradt vagyok...

Ez a mai harmadik-negyedik bejegyzés? Így értékelhető a kérdés: tán unatkozom?. Nem! És hogy mennyire nem azt most be is bizonyítom!

Holnap mégis elutazok, csak hétfőn jövök vissza. Nem tudom segít-e ,de jobb ha van mintha nincs. Addig sem rágom saját magam. Ma valaki olyan vígasztalt vígasztaló szavak nélkül akit már majdnem teljesen eltemettem. Azthiszem végre ő is megtalálja a helyét a kategóriáimban ,amiket olyannyira gyűlölök. Végre kiépíthető lesz a barátság amire számítottam tőle. Végre a millió félreértés után. Én is rájövök,hogy sokan indulnak ,hogy közelebb kerüljenek,de néha át kell értékelni egyet-kettőt. Főleg ha nem rajtam múlik. Hát jóh, beszéljünk még róla. Megnyugodhatok ,hogy nem link alak "csak" elszigeteltségből volt olyan amilyen.

Megkapom a lehetőségeimet, hogy helyre hozzam kisiklott életem minden hibás mozzanatát. Érzem hogy egyenesebb így,és mire délre költözök máris kevesebb lesz a teher. Persze a gyász még mindig tart, mégpedig olyan mélyen ,hogy azon az Andris sem tudott már segíteni.Íme az első utitárs: hiányérzet...előkapartam a közösképet amit két napja neki is mutogattam. Majd ha túl jól érezném magam,lesz mivel sanyargatni.

Egyébiránt régi-új barátosommal biciklizgattünk a szigetünkön,mikor is fájdalmas területre tévedtünk...hajtűkanyar... és baromi hálás vagyok neki,hogy nem kérdezte meg miért...ott is csak két napja voltam...sóhaj...

Halálosan fáradt vagyok,kívül-belül. Holnap 5kor talpra kell állni. Évek óta nem voltam ott ahová készülök. Még arra sem vagyok képes ,hogy megállapítsam örülök-e neki vagy sem...fáradt vagyok...halálosan...