Kommentből,de ide ,hogy mindenki láthassa...

Köszönöm a pátyolgatást, még így az éterből is jól esik. A térdeim is rendbe jönnek talán, majd egyszer. Valóban nem volt könnyű, a legnagyobb lemondás amit valaha megtettem...De akkor is csak hálás lehetek, azért ,hogy ilyen emberek vesznek körül a megértésükkel. Tartom magam a tételmondathoz : A Vége Tud Élni!

Hálás lehetek még az együtt töltött időért, és azért a sok jó emlékért amit tőle és tőletek kaptam. Talán nem ez a vége, de a döntést meg kellett hozni.

Hát akkor mégegyszer köszönöm, sőt a térdeim kérik ,hogy mondjam meg: ők is! Doki a jobboldalinak nagyon hiányzol :) Köszi ,hogy figyeltek rám, és ha nem mondtam volna még: köszikösziköszi.